Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - Tudatosan választott értelmiségi pályán - Folyóirata: a Magyar Tudományos Értekező

Kifejezetten a művelődéstörténet vizsgálatának — ami főként és így Nagy Iván lapjában is a papi történetírók tevékenységében teljesedett ki — témakörébe tartozott a lap azon négy írása, amelyben műemlékeket, várakat ismertettek. A művelődés ezen anyagi megjelenésével együtt szervesen jelentkezett folyóiratában a szellemi kultúra kincseinek számbavétele. Mindenek előtt Balássy Ferenc és Rakovszky István két egyháztörténeti témájú cikkét kell e vonatkozásban kiemelni. Tudott tény, hogy az egyháztörténeti témák a művelődéstörténeti keretből kiindulva a 60-as években váltak a modern polgári történettudomány diszciplínájává, sok egyéb társadalomtudományi szakágazat mellett. Ezek közé tartozott a művészettörténet (a képzőművészetek helyzetével a Magyar Tudományos Értekező csak szándékozott foglalkozni), és a tudománytörténet. Tudományos és kulturális életünk helyzetéről (a rövid, főként a tárcarovatban közölt ismertetéseken kívül) és történetéről Nagy Iván lapjában olyan jelentős írások jelentek meg: mint Szilágyi Sándor Körültekintés történeti irodalmunkban, Toldy Ferenc: Mátyás király könyvtára Konstantinápolyban, és a korszak egyik legszínvonalasabb történelem szemléleti értekezése Kautz Gyula közgazdász tollából: Schlosser, mint történetíró és az újabb történet-irodalmi irány. A művelődéstörténet ezen vonalába, szellemi, eszmei értékeink vizsgálatának sorába tartozott Nagy Ivánnak az az elképzelése, ami csak terv maradt, hogy a bölcsészet szakból is közöl értekezéseket. A hazai bölcsészet jelenének és múltjának ismerete, a hazai bölcsészeti (filozófiai, esztétikai) gondolkodásmód elmaradottságának okai a 60-as évek elején kerültek újból a tudományos figyelem középpontjába. Erdélyi János: A bölcsészet Magyarországon с három részre tervezett, nagy szintetizáló művének első kötetével 1861-ben készült el. „Ezen munkában elő akarom adni — mondja Erdélyi — mindazt, amit a bölcsészet művelése körül Magyarországon, nyomok, emlékezetek s könyvek után tudni szerencsém adatott. Szándékom följegyezni a legapróbb jelenségeket s nem fontosságuk miatt, hanem hogy amit birunk együtt legyen. Nyelv, nemzet előttem semmi különbség. Vallásra gomdolni semmi okom. Nekem mindegy csak növekedett legyen akármi nemzetbeli és hitű csak magyar korona (alatt) született egyének által a tudomány. " 83 Nagy Iván mintha csak e gondolat jegyében szervezte volna meg a Magyar Tudományos Értekező szerzőgárdáját, több szempontot figyelembe véve, minden felekezeti elfogultságtól mente197