Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - Tudatosan választott értelmiségi pályán - Folyóirata: a Magyar Tudományos Értekező

sen. A szerzők között három Nógrád megyei szerepel: Majer Károly, Nóvák Lajos, Fabó András írásait is közölte. Figyelemre méltó, hogy a lap szerzőgárdájában Nagy Iván nemzedéke (Szilágyi Sándor, Pesty Frigyes) mellett, megtalálni a Világos előtti évtizedben született fiatalok képviselőit is. Rakó vszky Istvánt, aki később a Képzőművészeti Társulás elnöke lett, Fraknói Vilmost, aki ekkor a bölcseleti tanfolyamot hallgatta a pesti egyetemen, kiemelkedő a fiatalok közül Abafi Aigner Lajos, aki a 70-es években a Figyelőnek, a fiatal polgári értelmiség irodalmi, szépművészeti lapjának a kiadója lett. A Tárcza rovatban folyamatosan hozta Aigner Lajos könyvészetet; ezenkívül a rendszeres könyvszemlék mellett irodalmi naplót közölt, amelyben irodalmi művekről, eseményekről tájékoztatott. Mivel tudjuk, hogy az irodalmi napló összeállítása teljes egészében az ő munkája volt, műveltsége szempontjából érdekes lehet e mellékrovat áttekintése, hogy mire figyelt, mit válogatott, miről tartotta fontosnak közönségét értesíteni. Mindenekelőtt szembetűnő, hogy az irodalmi hírek közé nemcsak kifejezetten szépirodalmi anyagot vett be, hanem képzőművészeti és zenei vonatkozásúakat is, vagyis a művészeteket egységben látta, együttesen szemlélte. A magyar irodalmi élet általa jelentősnek ítélt, közérdeklődésre számottartó eseményei mellett hasonló súllyal és irányban szerepeltetett külföldi vonatkozású anyagot, egyaránt közölt értesítést a Gyulai Pál által kiadott Petőfi-versekről, Arany, Jókai szerkesztői tevékenységéről, a francia akadémiáról, Shakespeare hazájáról, Goethe Wertherének fordításáról, Cervantes évfordulójának megünnepléséről. A világirodalmat és az európai fejlődést egységben szemlélő, figyelő szándéka fejeződött ki ebben, s a tudomány egyetemességre törő igénye — halványan bár, de kifejezésre jutott. Az irodalmi naplóban szerepeltetett még hírlapirodalomra, oktatásra, régészetre vonatkozó közleményeket, amelyek tájékozódásának művelődéstörténeti irányát, műveltségének átfogó jellegét mutatják, s jelzik egyben azt is, hogy az irodalmat, az irodalomtörténetet is a művelődéstörténet keretében szemlélte. A tervezettnél terjedelmesebb forrásközlések és tárcarovat, a közlemények folytatásos jellege, vagyis az, hogy gyakran egy írást több füzeten keresztül közölt, már önmagukban utalnak azokra a szerkesztési gondjaira, amelyekről leveleiben olvashattunk. Legfőbb a cikkek, a kéziratok hiánya volt, különösen a második félévben, amikor úgy tervezte, hogy az Értekező ,,mint rendes havi folyóirat hat füzetben jelen meg, tehát több a szerkesztői gond, több kézirat kell." 198