Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)
Nagy Iván - Tudatosan választott értelmiségi pályán - Folyóirata: a Magyar Tudományos Értekező
A folyóiratot 1862-ben adták ki Knauz Nándorral együtt. A szerkesztés főként Nagy Iván munkája volt, saját nézeteit kívánta közreadni a nemzeti művelődés fejlesztésének irányáról, hogyanjáról. Művelődési elképzeléseinek tartalma a lap bevezetőjében konkrétan, pontosan, elv szerint is olvasható. Folyóiratával egy vegyes tartalmú, általános, tudományos folyóirat hiányát igyekezett pótolni. Eszménye a megelőző lapok közül a Tudományos Gyűjtemény és az Új Magyar Muséum volt. Célja volt a nemzeti történelem kérdéseivel tudományos szinten foglalkozni, „jövőre számító" módon, azaz a jövőre a múltból irányeszméket nyerni. Törekvése volt ezen belül az irodalom és az olvasóközönség érdekeit egyaránt képviselni : — A tudományok és az irodalmi mozgalmak hű tükrévé kívánta tenni folyóiratát, olyan közvetítő eszközzé tehát ,,...amely a tudományok fejlődésének küzdelmeiben és vajúdásaiban az eszmék tisztulására irányozza öntudatos törekvését." — Az íróknak, a kezdő tehetségeknek lehetőséget kívánt adni, őket a lap nem elriasztani, hanem eligazítani akarja, az olvasóközönségnek pedig a közművelődés terén lelkiismeretes tájékoztatással szolgálni. 82 E program keretei között a szellemi élet jelenségeire, az eszmékre irányította a figyelmet, s mindennek értékközpontjában a tájékozott, művelt közönség, közösség, nemzet állt. Ennek érdekében alakította ki az egyes füzetek berendezési tervezetét, majd tartalmát. 1862-ben még a folyóirat állt, az első félévben 5 füzete, a második félévben szintén ennyi, csak egy 5—6. számú összevont füzet jelent meg. Folyóiratában értekezéseket, apróbb cikkeket közölt, tervének megfelelően a történettudomány és a természettudomány köréből. A történeti- és természettudományok, az utóbbi főként mint a történeti tájékozódás iránytűje, módszere együtt segítheti, vélte ezek szerint Nagy Iván, a nemzetet reális önismeretre. A történeti tanulmányok között Fraknói Vilmos, Pesty Frigyes írásai szerepelnek, a természettudományin belül Kanitz Ágoston, az akkor még pályája kezdetén álló híres botanikus, flórakutató munkái. A tanulmányok mellett nagyobb terjedelemben hozta a forrásokat (közöttük pl. a hellenista Télfy Iván görög forrásközlését), mint ahogy tervezte. 196
