Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - Kényszerpályákon - Jelentkezés az irodalmi lapokban

A nemzeti költészetben és irodalomban felmutatott, a nemzeti jellemben megnyilvánuló nemzeti jelleg mellett érdeklődésének másik lényeges összetevője a polgári művelődés irányában való tájékozódás volt. A velencei hatásokat ismerve nem véletlen, hogy polgári tájékozódásának legegyértelműbb példái utazása idejéből valók, olaszországi élményanyagából keletkeztek. Olaszhoni levelek címmel négy ismertetést jelentett meg a Hölgyfutár 1852-es számaiban. Ezekben az írásokban bemutatja Velence színházait, tájékoztat arról, hogy milyen darabokat mutatnak be, s értékeli is az előadást. E levelek alapján jellemzőnek tartjuk szemléletére, hogy érzékelte és értékelte a velencei farsangi felvonulás Össznépi, egyetemes, ünnepi, demokratikus jellegét, tartalmát. Egyik levelében érzékletesen jelenítette meg ezt a zajos, sokszínű forgatagot, a karnevál vidámságában minden nemű, rangú és rendű személy egyenlővé válik, megtalálható. Ebből a demokratikus nézőpontból szemlélve méltányolta azt a tényt, hogy Ferenc József császár színházlátogatáskor ,,a színház feltűnőleg üres maradt. így demonstráltak az olaszok." ízlésére utal az a levélrészlet, amelyben örömmel üdvözölte egy balettben a magyar táncbetétet. Ugyanakkor elítélte a felszínes, hazug, külsőségekben megnyilatkozó nemzeti jelleget: „a mi jó szomszédaink azt hiszik, miszerint ha tizenöt-húsz nőt magyarosan, vörös topánba felöltöztetnek, hasonlóan annyi férfit kék nagrádba, sarkangyús sárga csizmába és vörös atillába bújtatnak, és Őket ugráltatják, az mindjárt magyar tánc...De mindenesetre örüljünk ennek is, hogy táncunk legalább divatba kezd jönni."

64 Az olaszországi utazást követő időszakból fel kell figyelni két, a korabeli szemléletét alapvetően kifejező munkájára. Velencéből hazaérkezve Nagyorosziban a határt mérő öreg mérnöktől népregéket gyűjtött, a mérnök mellett dolgozó zenész cigánytól szerzett ismereteit is felhasználva pedig rendszeres cigány nyelvtant állított össze. E gyűjtőmunka jelentősége az volt, hogy újból a népi forrásanyag felé fordult figyelme. (Legjobb történeti munkáiban is forrásként kezelte a néphagyományt, így az úttörő jellegű vállalkozásának tekinthető A nőtecsi bírák pecsété című leírásába is.) Cigány nyelvtana, a nyelvtani részt követő szövegpéldákkal, szótárral, jelenleg is kéziratban áll.

65 A gyűjtött népregéket megjelentette a Divatcsarnok 1854-es számaiban, olyan szerzők társaságában, mint Arany János, Bérczy Károly, Erdélyi János, Gyulai Pál, Tompa Mihály, Kemény Zsigmond.

66 A Nagy Iván neve alatt megjelent nyolc történeti néprege legszembetűnőbb vonása az a demokratikus hang, szemlélet, tenden187