Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - Kényszerpályákon - Jelentkezés az irodalmi lapokban

Ebben a vonatkozásban érdekes a Magyar Hölgycsarnok című sorozata is. Ennek keretében a Hölgyfutár 1851-es számaiban történeti nőalakok rövidebb-hosszabb terjedelmű portréit közölte betűrendben, szám szerint huszonkettőt.

62 A Hölgyfutárban sorozatát Frangepán Beatrix portréja után beszüntette, mert a következőt, Frangepán Katalin életrajzi vázlatát Nagy Ignác szerkesztő visszaküldte azzal, hogy nem közölhető, „mert a Rákóczi féle forradalmat érinti." Hasonlóan járt Gertrud királyné életrajza is, a cenzúra miatt kiadatlan maradt, ,,a Bánk bán is le van tiltva a színpadról." Nagy Iván még egy cikksorozatának egyik első darabjában megfogalmazta, hogy óvakodni fog a való történetet költeménnyel vegyíteni, és tisztán a történeti valóság határai között kíván maradni. Ezt a realista igényű követelményt azonban főként csak az írások tartalmában tudta megvalósítani, érvényesíteni azzal, hogy ragaszkodott a tényekhez, a forrásokhoz. Ezeknek az írásoknak azonban a stílusukban, ábrázolási módjukban nagyon is sok közük volt a „költészethez", a szépirodalomhoz. Bár a történetíró munka nem billent át a költői képzelet területére, de a megformálás nem mentes művészi, irodalmi igénytől. Báthory Erzsébettől valósággal elrettenti olvasóit, véres, leánykínzó szörnyetegként ábrázolja. Ezzel szemben Bethlen Katalint, aki a művelődésnek, a tudományok, a természet tanulására szentelte életét, jeles, derék hölgyként eszményíti. Finoman megrajzolt alakjában mintha csak saját női eszményképét vázolta volna fel. Nagy Iván szépírói hajlamát, kedvét is mutatják ezek a realista igénnyel készült, remekbe szabott kis portrék, amelyekben történeti események keretében jellemrajzot ad. Tudományos ismereteket szépírói stílussal tett átélhetővé, a történelmi események érzékletes, drámaibb megjelenítéséhez sokszor még a párbeszédes formát is segítségül hívta, a legjobb értelemben vett történeti ismeretterjesztést művelte. (Történettudományi munkáiban mindig is törekedett erre a tiszta, szemléletes, kifejező stílusra.) A Magyar Hölgycsarnok darabjaiban történeti események keretében jellemrajzot adott, a történelmi nőalakok jelleme, egy-egy meghatározó tulajdonsága érdekelte. Ennek a módszernek az eltúlzása történetírói munkásságában tévútra is vitte, amikor egy tulajdonságra, egy jellemzőre próbálta felfűzni történelmi események egész láncolatát. A Zrínyiek sorsa című írásában egy tényező, az erőszakos halál mozzanatából tekintette át a Zrínyi család egész történetét. Ezt az írását maga is gyengén sikerültnek tartotta, egyetlen haszna volt az a 6 forint tiszteletdíj, amin Garay János költői műveit vásárolta meg.

63 186