Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - A megtalált hivatás - A 48-as honvéd

va 1846-га — állították ki bizonyítványát. A második évi tanulmányokból — éppen amiatt — nem vizsgázhatott a pesti egyetemen, mert mint katolikusnak a református líceumból volt bizonyítványa. Pozsonyba utazott, ahol az Akadémián a kellő bizonyítványt megkapta. Pozsonyban 1848 márciusában tizenkét napot töltött el, „ ... akkor már a politikai pályán a pártok elvi állását ismervén, elveim inkább az ellenzéki /vagy liberális/ nézetekhez vonzván." — határozta meg önmagát az ekkor mindössze 24 éves fiatalember. Kialakult, határozott, tudatos politikai elvekkel tekintett körül és értékelte az ottani életformáló eseményeket. Még később is izgalommal emlékszik vissza azokra a napokra, s ottlétét, jelenlétét az események sodrában valóságos politikai tettként élte át: „Jelen voltam —írta Naplójában — ott márc. 13. 14. 15-én és azután is azon országgyűlések, melyek az 1848.-ki vívmányokat szülték és melyek a magyar alkotmány történetében örökre feledhetetlenek. Jelen voltam ott Pozsonyban a márciusi összes nevezetes mozzanatoknál. Az országgyűlésen hallottam többször Kossuth Lajos szívet rázó szónoklatát, Széchenyi István gróf higgadt politikai előadását." Ezek után hazatérve Nagy Ivánnak nem sokáig volt maradása Balassagyarmaton, ahol — arról panaszkodott — minden közügyi foglalatosságuk a naponkénti nemzetőri gyakorlat volt. A forradalmi események lendülete őt is magával ragadta és Pestre vonzotta. 1848 júniusában fel is költözött Pestre, azzal a reménnyel, hogy állást talál, mert akkoriban pusztán örökségéből élt. Lehetőleg olyan elfoglaltságot keresett, ami kapcsolatban van az irodalmi élettel, az irodalommal, ami ekkor számára egyet jelentett a közélettel. Pesten július 2-án felesküdött kir. táblai jegyzőnek, de már ekkor másféle, értelmiségi foglalkozás után vágyott. Pártfogója azonban nincs, egy-két divatlap szerkesztőjét ismeri személyesen, találkozott Vahot Imrével és Nádaskay Lajossal. Egy barátja és földije Majer Károly — akivel később politikai elvei miatt szakította meg a barátságot — rokoni kapcsolatai révén a Nemzeti Újság szerkesztőségébe lett bejáratos. Ezen kívül a Reform című lap — melynek, mint később nyilatkozta, elveit nem kegyelte — beimunkatársa volt, a belföldi levelezéssel foglalkozott. Természetesen a lapoknál ingyen dolgozott, munkájának egyedüli haszna a színházba szóló ingyenjegyek voltak. Mindezek miatt pesti életét a viharos, izgalmas idők ellenére is hasztalannak, meddőnek tartotta, unalmasnak érezte. Ezért aztán elhatározta, hogy ügyvédi vizsgát tesz, de végülis a körül167