Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)
Kubinyi Ferenc - A legmozgalmasabb évek
tett. Egy jelentősebb feladata adódott még ekkor. István nádor ,,bemutatkozó" körútján Nógrádba is ellátogatott. Két bizottságot választottak, amelyik fogadja őt, az egyik a megyehatáron a másik a megyeházán. Ez utóbbinak volt tagja Kubinyi. 49 Mindezek azonban csak előjátékai voltak az 1847—48. évi országgyűlési követválasztásoknak. Noha a reformkori országgyűlések egyikéről sem mondható el, hogy ott felesleges dolgok felett vitáztak volna, az 1847-es diéta közelsége érezhetően felcsigázta a kedélyeket. A polgári társadalom kérdései egyértelműek voltak már, a hosszú évek óta tartó heves hírlapvitákban tisztázódtak az elvi kérdések; kialakultak és küzdöttek egymással a pártok: a szatmári 12 pont bejárta az országot és a közgyűlésekben éles viták folytak körülötte. Nem véletlen tehát, ha a választandó követeknek fontos szerepet tulajdonítanak, s nem lehet közömbös a személy jelleme sem, mert ,,kit a megye követének jelöltek ki, kinek szívére, lelkére ily tág jogokat bíz, nem lehet más, mint a tiszta becsület embere. 50 Hogy milyen jogok és kötelességek ezek, elég, ha röviden felidézzük a megyei követi utasítás néhány pontját, amelyet Nógrád küldötteinek képviselnie kellett a pozsonyi diétán. A megye alapvetően nagyot lépett előre akkor, amidőn azt mondta, hogy ha követeink időben nem kapják meg a megyei rendek utasításait, ,,a kimondott főbb elvek szelleméhez képest részletes utasítás hiányábanszabadon szavazhatnak". (Hogy ez milyen jelentőségű, elég ha csak Kölcsey 1834-ben történt visszahívására gondolunk.) Az utasítás második pontja a nádorválasztással foglalkozik. Az új diétán István főherceget kell megválasztani. A harmadik pont a válaszfelirattal kapcsolatosan, a különleges sérelmekkel kapcsolatos választ tartalmazza: a horvát ügyek, az adminisztrátorok, a részek mindeddigi vissza nem csatolása és egyéb sérelmek. Ezeket sürgősen orvosolni kell. Az ősiség ügye ugyancsak ehhez a ponthoz tartozott még. A megye végső summázata: ,,Az ősiségnek el kell tehát töröltetni." A vita akörül bontakozott ki, hogy fokozatosan, vagy azonnal és egyszerre. A közgyűlés hosszú vita után végül is az utolsó javaslat mellett döntött. A közteherviselés volt a negyedik pont. „A ki mennyiben részesül az állodalom jótéteményeiben, annyiban köteles annak terheihez is hozzájárulni" — mondja ki a határoz at. Az ötödik pont az örökváltság iránti javaslatot tartalmazta, amelyet úgy fogadtak el, hogy az országgyűlés ezt törvény formájában kötelező jelleggel tegye érvénnyé minden nemesre, tehát ne egyesek felfogásától, jóindulatától függjön annak bevezetése. 120
