Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Kubinyi Ferenc - A legmozgalmasabb évek

Javasolja továbbá a megye utasítása a népviselet bevezetését, a sajtószabadságot, a vallásegyenlőséget, az évenkénti országgyűlést Pesten stb. Ez az utasítás a legradikálisabbak közé tartozott az egész országban, kétségtelen az összefüggés — sőt a közös szellemi előkészítettség! — a Pest megyeivel. A nógrádi utasítás is a „maximumot jelentette, ameddig a nemesség a feudalizmus felszámolásában, a polgári viszonyok bevezetésében közvetlen kényszerítés nélkül még hajlandó és képes elmenni."

51 Mindezek alapján egyértelmű tehát, hogy a megyei követeknek milyen fontos feladatokban kellett véleményt mondani és formálni. Űgy tűnt azonban, hogy ezúttal elmarad a szokásos összecsapás a megyei választásokon, hiszen a konzervatívok hamar megegyeztek Károlyi János alispán személyében, aki inkább tekinthető azonban a fontolva haladó liberálisok egyik tagjának. Az ellenzékiek párt jelöltje pedig Kubinyi Ferenc volt, aki a maga ötven esztendejével, országgyűlési tapasztalatával, politikai és személyi ismereteivel méltán képviselhette volna Nógrádot. S akkor lépett a színre Dessewfy Jób, aki ugyanennek a pártnak a képviseletében akart bejutni a diétára. Dessewfy Jób sem volt már fiatal ember. Hosszú időt töltött a megyei közigazgatásban, de a szürke, jelentéktelen politikusok közé sorolták. ,,Jób tisztességes, jóravaló táblabíró volt, csakhogy nem tudott sem szónokolni, sem bölcstanácsot adni" — írják róla. Érdekes módon azonban azon kevés megyeiek egyike, akik 1847-ben tagjai az Ellenzéki Körnek. Pulszky szerint nem is akart követ lenni, csak öccse, Ottó erőltette. Ez valóban így lehetett, mert egy másik forrásunk szerint az 1846-os tisztújításon Ottó lépett fel, aki tartván magát a megyei végzéshez, nem vette igénybe a korteskedést. Megtudván, hogy ellenfele viszont él ezzel az alantas eszközzel, inkább visszalépett a küzdőtérről. Elégtételként hívei most követnek akarták felléptetni, de ő lemondott erről Jób javára.

52 A választási küzdelmek októberben indultak meg. Szinte már apatikus beletörődéssel adták az ország tudtára: „Élet mutatkozik mindenütt. De ez természetes: az országgyűlés közelget, arra követeket kell küldenünk, ki kívánhatja pedig azt, hogy mi azokat csak amúgy szép csendesen válasszuk meg.

53 (A csendről aztán nem is lehet a továbbiakban beszélni!) A rendkívül kusza és egymásnak ellentmondó események főbb történéseit így foglalhatjuk össze: augusztus 23-án a megyegyűlés után utcai felvonulásokat tartanak a pártok, óriási rivalgással, kiáltozással éltetve jelöltjeiket. (Kubinyiék pártja az árvalányhajat, Dessewfyéké a zöld gallyat választotta jelvénynek.) Ugyanezen 121