Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Kubinyi Ferenc - Az erőgyűjtés évei

tartott szavazáson Kubinyi került ki győztesen 1788 szavazattal, míg a második követ (a liberalizmustól egyre inkább távolodó) Huszár Károly lett 1732 vokssal.) Az ellenük fellépő Bory Pál 1213, Baloghy László 1169 szavazatot kapott. A követi utasításokat összefoglalva elmondhatjuk, hogy azok elég részletesen, és alapvetően a haladást támogatva fogalmazódtak meg. A szokásos követi megkötöttségeken kívül (jelenlét, beszámolás kéthetente, aktív részvétel stb. ) az anyautasítás szerint szólniuk kellett Erdély és Magyarország egyesítése ügyében, a magyar nyelvnek a közigazgatás minden ágában való kötelezővé tételéért, aszólásszabadság sérelmének orvoslása mellett, az országház Pesten történő építése érdekében és az országgyűlési költségeknek a megyei nemesek által történő fizetése mellett. A megye ekkor úgy kívánt demonstrálólag fellépni, hogy úgy döntött, a követek pozsonyi ingyenes szállásáért ezentúl évi 400 Ft-ot fog fizetni a szállásadónak. Egyúttal küldenek a követekkel hat fiatalembert is az országgyűlésre, hadd szerezzenek tapasztalatokat és ismereteket.) A kereskedési utasítás szerint a megyei követeknek szólniuk kellett a céhek káros egyeduralma ellen, a magyar ipart segítő védvámokat kell létesíteni és a harmincadvámokat csökkenteni. Mindezeken túl számtalan apró észrevételt tettek a különböző javaslatokra, amelyek közül a büntetőjogit kell megemlíteni. Ezek nem voltak ellentétesek a többséggel, egyedül a halálbüntetés megtartásában kerültek velük ellentmondásba.

42 Kubinyi a tőle elvárható aktivitással vett részt az országgyűlés munkálataiban. Követi tekintélyét jelenti, hogy megválasztották a király üdvözlésére kiküldött bizottságba, s ő azt javasolta — mást nem is igen várhatunk tőle —, hogy a királyt üdvözlő beszédet magyarul mondják. A továbbiakban is tagja volt több albizottságnak. Az országgyűlésen nagy vihart kavart a horvátországi követek latin nyelvű felszólalása, amely elleni állásfoglalása egyúttal rávilágít arra is, hogy a liberális szellemű Kubinyinak is meg voltak a maga nemzeti korlátai. Ebben az ügyben végig az illyen pártot támadta és annak „elnyomatását" követelte. (Ez volt a megye utasítása is.) A szólásszabadság ügyében tett felszólalása sem nélkülözte a megszokott lendületet és tüzességet. Törvényt kívánt hozatni, amely kimondja, hogy hútlenségi bűnt szóval nem lehet elkövetni, mert vajon ennek hiányában ki kezeskedik arról, hogy „valaki közülük nem fog-e kérdőre vonatni azért, mit mond? nem fog-e hűtlenséggel bélyegeztetni nyíltszívűségéért? melly magának a Magyar nemzetnek tulajdonsága, mert ki ezzel nem bír, azt tiszta keblű magyarnak tartani nem lehet." 115