Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Sréter János - A Sréter család társadalmi, gazdasági szerepe a XIX. század első felében Nógrád megyében

család iratanyagának döntő hányada a különböző korok pusztításainak martaléka lett, így e korlátozott terjedelmű és minőségű anyag feldolgozása mellett néhány írásos — forrásként kezelt — publikációra kellett támaszkodnunk. Hogy témánk feldolgozásának viszonylag pontosan megfeleljünk, érintenünk kell azokat a történeti körülményeket, amelyek között a Sréter család gazdasági körülményei kialakultak a XIX. század elején. Ha vázlatosan is, de utalnunk kell néhány családtörténetileg is fontos eseményre. A korabeli források alapján annyit bizonyosan állíthatunk, hogy a család nem nógrádi eredetű. Zólyom megyében voltak honos nemesek, és csak a XVIII. század elején jelentek meg a megyében. A reformkori alispán dédapja, aki ugyancsak a János nevet viselte "családja második megalapítójának" számított.

1 Tekintettel szerepére, és súlyára egy kicsit közelebbről is megismerkedünk vele. 1655 körül született. Eletének rövid leírása szerint: „korábban Thököly híve, 1684-ben franciaországi követe. Részt vett Munkács védelmében; 1694-től Zólyom megye alispánja. 1703 októberétől a bányavárosok kuruc főkapitánya, 1704-től ezredes kapitány és a zólyomi kincstári jószágok igazgatója; 1705 végétől brigadéros és tüzérségi főfelügyelő; 1709—10 között Eperjes parancsnoka. 1711 augusztusában Lengyelországból — többed magával — amnesztiával hazatért."

2 Politikai kapcsolatait arra is felhasználta, hogy vagyonát, birtokait gyarapítsa. Miként forrásunk megjegyezte: „Használva állását, melyre kitűnő tehetsége és szerencséje emelte, jelentékeny vagyont szerzett."

3 Hogy mekkora lehetett ez a megnövekedett birtok, arra vonatkozóan nem rendelkezünk pontos adatokkal. Leszármazottai közül főként Mihály nevű dédunokája gyarapította tovább a birtokot. Megszerezte a Heves megyei szentimrei pusztát, és „korszerű gazdálkodás által ottani birtokát mintegy 10 ezer holdnyi terjedelemre szaporította."

4 Az eredeti családi birtokokat Trencsénbe tehetjük. Itt volt az ősi családi fészek. Ezen túlmenően a kuruc brigadéros Sréterről tudjuk, hogy a Zólyom megyei Ribár környékén jelentős birtokai voltak. Számításba vehető földterülettel rendelkezett Hajnik helységben és Bereg megyében is. Ez utóbbi birtokokat 1700-ban elcserélte Lónyai László örökösével, azok szandavári birtokaiért. Ekkor költözött a család a nógrádi településre és ezt követően vette fel a „szandai" előnevet.

5 A továbbiakban a szandai, a surányi birtok lett a családiélet központja, illetve anyagi létének alapja. Az irányítás és a 10