Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

termelési biztosokat jelöltek ki, s mellettük működött az ellenőrző munkástanács. A Bányamunkás Szövetség feltételül szabta, hogy a munkástanács tagja az lehet, aki legalább 6 hónapja tagja a szakszervezetnek. (29) A proletár államhatalom helyi szervei Etesen is kiépültek. Az etesi Munkás és Földműves Tanács 17 fővel alakult meg. Az elnöke Orosz Pál bányász, aki a szociális termelés szervezését látta el a Tanácson belül, Laurencsik Pál bányász, Fodor Lajos földműves, Galló István bányakovács, Bozó Pál bányász, Szelei István bányász, Orosz Lajos, Szabó Rezső és Varga János. A községi direktórium — nem hivatalos forrás szerint — 100—200 négyszögöl földeket osztott ki házhelyenként. (30) A Tanácsköztársaság létrejöttével a bányákban is megszűnt a teljesítmény szerinti bérezés, általánossá vált a szakmánybér, ami megszüntette a dolgozók érdekeltségét a termelés fokozásában. A szakmánybér — vagy órabér — „nemcsak igazságtalanság a jó munkással szemben, hanem célszerűtlen az új munkáltató, a kommunista állam szempontjából..." (31) 1919. március 28-án az Északmagyarországi Kőszénbánya Rt. szakszervezeti bizalmijai tanácskozásra gyűltek össze. Albert-aknáról Szabados András, Tóth Gábor, Huszár Lajos, Ubrankovics János, Máté László, Dénes György, Sirkó Kálmán, Mákos János, Hruz Lajos, Kovács Mihály és Soós Gábor vett részt. A tanácskozás a mozdonyvezetők, szállítógépkezelők, fűtők, aknászok és a nyugdíjasok bérének emelésében állapodott meg. Ugyanakkor a zökkenőmentes termelés érdekében úgy határoztak, hogy a szállítószemélyzet egy fél órával korábban kezdje a műszakot s a szállítási felvigyázók gondoskodjanak elegendő csilléről. A rakodómunkásokat kötelezték, hogy a bányafát szállítsák fel időben, mert ellenkező esetben a szénfaltól kell elvonni a munkaerőt. A bizalmi tanácskozáson a megváltozott viszonyoknak megfelelően foglalkoztak egyéb kérdésekkel is, pl. figyelmeztették a munkásokat, hogy ha valakit lopáson érnek, azt a munkásság köréből kiközösítik és forradalmi törvényszék elé állítják. Megegyezés született a vízlevezető árok és az emésztőgödrök kitisztításáról, valamint a fürdő megnyitásáról. (32) A május 23-i bizalmiértekezlet az élet— és munkaviszonyok javításával foglalkozott. Napirenden volt a lakások javítása, a kutak tisztítása, a villanyvezetékek rendbetétele. Kérték, hogy Sára-akna levegőjének javítása érdekében több ventillátort helyezzenek üzembe és azt többet járassák. A társulati élelemtárban vásárolt élelmezési és iparcikkek árát a fizetési jegyzéken külön—külön tüntessék fel. (33) Korabeli források többek között arról számolnak be, hogy a bányászok részére nem biztosított a ruha ellátás. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. munkássága 7000 ruhának való szövetért 7 vasárnapi pótműszakot teljesít s műszakonként minimum 30 vagon szenet termel. Ezzel a mennyiséggel 24