Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

lékát jelölte az élelmezésre fordított kereset hányadaként. A statisztikában hozott évek közül ez a legalacsonyabb havi élelmezési költség, mely min­den valószínűség szerint az áremelésnek tudható be, mikoris a családok szűkösebbre szabták az élelemtári árucikkek vásárlását. A második világháború idején a belső rend megóvása érdekében a ha­tóságok és a bányaigazgatóság is állandó készenlétben állt a munkásmozgal­mak megakadályozására, melyeknek a hadiüzemi állapot és a különböző megszigorítások amúgy sem kedveztek. Amikor 1942. november 4-én a moszkvai Kossuth—adó felhívást intézett a salgótarjáni bányászokhoz, hogy a szovjet hatalom fennállásának 25 éves évfordulóján 10 perccel előbb hagyják abba a munkát és háború ellenes ellenállásra szólította a bányászo­kat, méginkább mozgósították a csendőrséget és rendőrséget, a szabotázs­cselekmények megelőzésére. 1944. április 6-án Etes főjegyzője az alábbi jelentést küldte a járási fő­szolgabírónak: „A bányavasútban egyesek arról beszélnek, hogy milyen jó lesz ha jönnek az oroszok, akkor majd nem kell dolgozni a bányában... Egy cipőjegyet ké­rő levente ifjúsági vezető — aki a hadiüzemtől bakancsot kap és ezért köz­ségi lábbeli utalványra nincs igénye — azt mondja a jegyzőnek: ha nem ka­pok cipőjegyet, nem felelek a következményekért... Gyermekek beszélik: apám ott volt Karancs alatt (Karancsalja községben — V. I.) és megbízott lett, — Az én apám Hartyánban volt és főmegbízott lett... Egy bányász rátámad valakire, aki a honvédek számára cigarettát tesz a gyűjtődobozba: Hogy meri maga ezzel a háborút meghosszabbítani? Én nemzetközi ember vagyok és nem tűröm ezt." (147) Mint a fentiekből is kiviláglik, a főjegyző is minden figyelemmel a közhan­gulat felé fordult és jelentette a hangulat apró változásait is. Nem átallott odáig elmenni, hogy a gyermekek beszélgetését is a jelentésbe foglalja. A második világháború kimenetele mindinkább nyilvánvalóvá vált, hiszen 1944 szeptemberében a szovjet csapatok megkezdték Magyarország felsza­badítását. Az 1944-es esztendő lehetetlenné tette a munkásság bármiféle megmozdulását is. Fogság, fenyítés, megkötözés jutott osztályrészül annak, aki a legkisebb engedetlenséget tanúsította. Etesen ifj. Sirkó Lajos vájárt 1944. július 4-én két órai megkötözéssel fenyítették azért, mert „a kihall­gatáson fegyelmezetlenül viselkedett és elöljárójával sszembeszállt." (148) A Nógrád megyei bányamunkásság ellenállásának kiemelkedő megnyilvá­nulása volt a karancslejtősi ellenállás. 1944 november végén a Vörös Had­sereg előnyomulása egyre reménytelenebbé tette a megyét megszállva tar­tó német katonai erők és csatlósaik helyzetét. November 22-én a karancs­lejtősi akna bányászainak azta parancsot adták, hogy a következő napokon 68

Next

/
Oldalképek
Tartalom