Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

gótarjáni bányamedencében máris 2347 fő a szakszervezetbe beszervezett bányamunkások száma. A szociáldemokrata párt legközelebbi gyűlését október 16-án Zagyvapátfalván szándékozik megtartani, melyre Propper Sándor szociáldemokrata országgyűlési képviselő megjelenését várjak.(116) A szénmedence bányász szakszervezeti vezetőinek állásfoglalása a szervezkedés teljes befejezése utáni általános bányászsztrájkra vonatkozóan komolytalan, feltehetőleg a szociáldemokrata párt központjának javaslatára fogadták el. Komolytalan egyrészt, mert illúzió, hogy az összes bányászt képesek beszervezni a szociáldemokrata pártba, másrészt az igazgatóság beépített emberein keresztül mindenről értesült, tehát egy általános bányászsztrájk eleve bukásra van ítélve. Ugyanakkor félrevezető is volt, hiszen fékezte a mozgalmat növekedésében, valójában csak frázis volt a munkások felé. Az 1936. szeptember 5-i nyomozóosztály parancsnoki jelentés szerint „a salgótarjáni szénmedence Rau-aknáján az utóbbi időben lényegesen csökkent a bányászok teljesítménye, amit az üzem vezetősége a féktelen szociáldemokrata izgatásnak tulajdonít. Az etesi bányatelep szociáldemokrata szakszervezeti vezetőségében helyet foglaló Dénes János azt hangoztatta, hogy ő nem akar a magyar hadseregben ingyen szolgálni, azért felmentését kéri a sorozás alól. Hír szerint Dénes János, Kalcsó Béla és Godó Sándor szociáldemokrata pártállású etesi bányamunkások már kérvényezték is a kötelező katonai szolgálat alóli felmentésüket. Az itteni bányamunkások között gyakran hangzanak el olyan értelmű kijelentések, hogy jó lenne, ha a szovjet hadsereg bejönne Magyarországra, mert akkor ők is jobb helyzetbe kerülnének. Sirkó Lajos (módusz) etesi bányász a községi jegyző előtt azt a kijelentést tette, hogy „nemsokára más világ lesz, sakkor kiirtják az urakat". Ezért eljárás tétetett ellene folyamatba. A mozgalmat figyeltetem." A tényekhez tartozik, hogy Sirkó Lajost 20 Pengőre büntették és megfenyítették. (117) A következő hónapokban alábbhagyott a fellendülés. Az SZDP az október-novemberi hónapokban nem tett semmit, a munkások végülis maguk próbálkoztak. 1937. január 8-án a Rau-aknán foglalkoztatott bányászok közül a reggeli harmad tagjai, kb. 600-an „nem szálltak le a bányába, mert állításuk szerint a bányavállalat nem adta meg nekik a beigért 10 százalékos béremelést. Az akna bejáratánál összegyűlt munkások egyes hangadók kezdeményezésére elhatározták, hogy valamennyien Salgótarjánba mennek a bányaigazgatósághoz. Ott a beigért 10 százalékos béremelésen kívül 1—1 havi előlegfizetést és Karancsalja, vagy Bocsárlapujtő községben élelemtár létesítését kérik. A Salgótarjánba felvonulni szándékozó munkástömeget Károly-akna közelében a salgótarjáni csendőr gyalogtanalosztálytól kirendelt karhatalom a salgótarjáni rendőrkapitánysággal egyetemlege* 58