Vonsik Ilona: Etes politikai-munkásmozgalmi történetéhez 1895-1948. (Múzeumi Értekező 4. - Salgótarján, 1986)

Amália-aknán is újjáalakult a bányász szakszervezet helyi csoportja, melynek vezetői lettek Surányi Gyula, Dénes János, Szelei András, Szelei Lajos etesi és Dénes Péter Gábor ságújfalui bányamunkások.,,Dénes János az egyik bizalmi egyén előtt (értsd: besúgó) kijelentette, hogy az etesi helyi szakszervezet vezetősége 90 százalékban baloldali emberekből tevődik öszsze." (105) — közli egy rendőrségi jelentés. A szakszervezet helyisége ekkor Sirkó Lajosné, Zámbó Terézia Rákóczi téri 49. sz. alatti házában volt, melynek egyik szobáját bérelték a helyi csoport hivatalos ügyeinek intézésére. 1930-as évek közepére a Csóka Vendel által létrehozott és működésében a bányaigazgatóság által támogatott Magyarországi Bánya— és Kohómunkások Gazdasági Nemzeti Szövetségétől a bányászok fokozatosan elfordultak, mivel semmi eredményt sem tudott felmutatni, mely a munkások érdekében valósult volna meg. A felbomlást segítő agitáció egyik legerősebb fegyvere a Rau-aknai állapotok bemutatása volt, mert az igazgatóság munkásellenes magatartásának igazolására nem kellett mást említeni, mint azt, hogy Rau-aknán vízben dolgoznak a bányászok, mivel az igazgatóság sajnálja a pénzt a víz kiszivattyúzására. 1936. augusztus 30-án Bocsárlapujtőn az SZDP helyi szervezete gyűlést tartott, amelyen felszólalt Kabók Lajos országgyűlési képviselő, a Szaktanács tagja és Bertrand Antal a Magyarországi Bánya— és Kohómunkások Országos Szövetségének titkára, valamint Németh Alajos a szociáldemokrata párt salgótarjáni kerületi titkára. A szónokok a kötelező munkásbiztosítás rendezése, a heti 40 órás munkaidő bevezetése, magasabb munkabérek és évi 3 heti fizetett szabadság kiharcolása érdekében fokozott szervezkedésre szólították fel a bányászokat. A gyűlésen Karancsalja, Etes, Ságújfalu, Mihálygerge, Salgótarján és Somoskőújfalu mintegy 800 bányásza vett részt. A gyűlést követően Bocsárlapujtőn megalakult a bányász szakszervezet helyi csoportja, melynek vezetői: elnök Horváth István (tuki),alelnök Teplán János, pénztárosok Cseh István és Szálai János, jegyzők Rozgonyi Béla és Hegedűs Kálmán, ellenőrök Lipták Béla, Bolyok Pál és Juhász Gáspár, Választmányi tagok: Tóth János, Hegedűs János, Lantos Mátyás, Lantos István, Lavaj István, Lantos László bocsárlapujtői, Simony János és Bencsik Mátyás karancsberényi bányászok. A helyi csoportnak kb. 170— 180 tagja van. Az ülés befejezése után a bányamedence szakszervezetének vezetői Kőzik Ferenc karancsaljai lakos, vezetőségi tag lakásán arról tárgyaltak, hogy a tervezett béremelési követeléseiket addig titokban tartják, amíg az összes bányászt be nem szervezik a szociáldemokrata pártba. A szervezkedés befejezése után kb. szeptember közepén, vagy október elején követeléseik kiharcolása végett általános bányászsztrájkot indítanak. A sal-