Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)

Az új részvénytársaság székhelye: Budapest, igazgatója Lőrinczi Hoffmann Jakab lett. Hivatalnokok Braun Dezső, Detre Béni, Hampel Viktor voltak. Etesen csak a bányagondnokság székelt, vezetője lovag Borzemszky Witold, pénztárosa Steiner Soma, számvevője Zsoma Dezső, orvosa dr.Lővinger Rezső volt. A társulatnak társládája, munkáslakása, élelemtára, iskolája volt.(60) Az „új" részvénytársulat a karancsaljai Kotrocópusztán 1886-ban további kutatásokat kezdett és 134 m mélységben 0,6 m vastag széntelepre bukkant. A szénterület gyarapítása is folyt. 1887. november 16-án Etes község, a tulajdonát képező fél úrbéri telek alatt található szén tulajdonjogát eladta a társulatnak. A szerződést 1888. február 22-én kötötték meg, és pontosan leírják a szerződés tárgyát: Etes község határában a község tulajdonát képező összes terület alatt fekvő kőszenet, valamint az ottani 30 jobbágy házhely után kiosztott területekben (402 kh) rejlő kőszenet adták el. Ezzel a társulat tényleges birtokába és tulajdonába bocsátottak minden kőszéntelepet, amelyek az urasági és zsellér birtokok alatt, valamint a ,,kisverő" dűlőben fekvő szőlők alatt rejlő kőszén kivételével Etes község határában találhatók. A részvénytársaság 36 000 forintot fizetett értük. Etes község belterülete alatt, valamint annak kerületéből számított 20 m távolságban a szenet kitermelni a bányatörvény értelmében sem lehetett volna. A vételáron felül még az etesi kovácsműhely évi 100 q illetményszenet is kapott. A Szentiványi-féle urasági részben található ingatlanok alatt rejlő szenet Zámbó Mátyás és János hasonló feltételek alatt adta el a részvénytársaságnak. A vételárat a jobbágy házhelyek után eső holdak arányában számították ki. (1200 n.öles holdakért 250 Ft.) (61) A társaság bányászata azonban veszteséges maradt. Éppen ezért Budapesten 1888. március 15-én dr. Pulszky Ágost elnök vezetésével közgyűlést tartottak és bejelentették, hogy a részvénytársaság vesztesége elérte a 68 782 Ft-ot, s ezért kénytelen „liquidálni" szénbányáit, amit az SKB Rt. 80 000 Ft-ért vásárolt meg. A szerződés értelmében a részvénytársaság eladta Etes községben s ennek határában levő kőszénbányákat, a kőszén és egyéb jogokat az összes alkatrészekkel, tartozékokkal és felszerelésekkel együtt (összes bányák, tárnák, aknák, gépek, épületek, tiszti— és munkáslakások, földterületek stb.). Eladták a szabadkutatás vagy adományozás által fedett vagy szerzett kőszénjogokat, az 1886. december 20-i adományozási okirattal adományozott 4 kettős bányamértéket, s mindazokat a jogokat, amelyeket az 1885. február 22-i szerződéssel szereztek meg a Forgách örökösöktől. A külön vásárolt 15 kh-nyi földterületet (a szerződés utal rá) a Szentiványi-féle szerződésben foglaltakat, a Detre Béni saját nevében, de a részvénytársaság pénzével és számára 1885. december 10-én vett etesi in32