Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)

ben elkészült a II. sz. villamos ereszke 386,6 m hosszban és a feltárás is megindult. Az I. sz. villamos ereszke fékes aknájából indított beható vágat 104,5 m után elérte a szenet és a szénben hajtott főszállító vágatból egy siklót telepítettek 128,3 m hosszan. Elővájások a II. sz. ereszkében, fejtések az I. sz. villamos ereszkében folytak. De fejtettek szenet all. siklóban és az V. siklóban is.(138) 1915-ben a fékesakna siklójában befejeződött a feltárás és megkezdődött a fejtés, ugyancsak all. villamos ereszkében is. Az V. villamos ereszke déli részében is megindult a fejtés. Közben lefejtették az alagúti bányamezőt. Az új északi fővonal munkálatait — meddőben haladva —év végén megindították.(139) Az 1920-as években a feltárások révén a vágathálózat nagy távolságokra terjed ki, s közben a főakna nyomást kapott és úgy nézett ki, hogy öszszemegy. De a szellőzés kérdése is mind nagyobb nehézségeket okozott, a vízmennyiség is emelkedett, a bánya fenntartása tetemesen megdrágult, hiszen a légaknák gyakran összementek. A munkásmozgalmak is egyre erősebben jelentkeztek s ezek együttesen azt eredményezték, hogy a terület legnehezebb üzemeinek egyike lett Albert-akna. A gondokat tetézte az is, hogy az akna szene kimerülőben volt, ezért a fejtésmódot meg kellett változtatni. Az akna üzemvezetősége a tudomány és technológia fejlődésének fontosságát bizonyítva tervében kimutatta, hogy az akna részére védőpillérként hátrahagyott szenét megfelelő technológiával leművelhetik, anélkül, hogy az akna kárt szenvedne. Krupár Géza bányamérnök tervei szerint a fejtés az aknától sugár irányban indult ki a szénmezők határai felé, s ezzel a védőpilléreket teljesen le tudták fejteni. Krupár Géza tanulmánya nyomán (140) a legfontosabb mozzanatokat, technológiai folyamatokat rövidítve mutatjuk be. Az SKB Rt. Albert-aknai üzemének várható kimerülése miatt vált időszerűvé a főszállító folyosók védőpilléreinek lefejtése. A jórészt 200 méteres mélységben elterülő bányamező szenének a termelése szükségessé tette a minél nagyobb napi termelést a rentabilitás miatt. Másrészt a bánya két szárnya végén lévő légaknákhoz vezető — légvágatok gyanánt is használt — főszállító folyosók lassú lefejtése azok eldugulását eredményezhette volna. Ezért a védőpillérek lefejtését — több ponton — úgy kellett elvégezni, hogy a szállítást ne akadályozza. Az átlagosan 60—70 cm vastagságú szenet haladópászta fejtéssel jövesztették úgy, hogy a fejtési közléket kétoldalú, oldalanként 8—10 méteres szélesítéssel hajtották ki, s ezzel elérték, hogy egy fejtővágattal kb. 16—20 méter széles részt fejthettek le.(141) 63