Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)

Albert-aknai 212,5 m mély függőleges főakna védőpillérét így teljesegészében lefejtették, amit a kőzetnyomásnak a fejtés irányával való vándorlása tett elsősorban lehetővé. Ugyanakkor még négy 120—220 m mély légaknát fejtettek le a légaknák alól kiinduló és onnan folyton távolodó irányú fejtési pásztákkal.(142) A főakna alsó része kb. 15 m-es vetőben volt kihajtva, s így az egyik félszelvényben a duzzadó agyagfedü teljesen ki volt nyitva, a 6 m mély aknazsomp is teljesen duzzadó agyagban volt lemélyítve. Az aknát lemélyítése óta állandóan ácsolni kellett, különösen az alsó 30—40 m-es szakaszon, mert az alsó része állandó mozgásban volt, s elferdült. Az aknában a 40—45 cm-es telep leggazdaságosabb fejtési módjával kísérleteztek. Az egyik módszer szerint a fejtéssel kombinált elővájás után a szénpilléreket omlasztással fejtették vissza.(143) Albert-akna 1931-ben szűnt meg, működése alatt 3,5 millió q szenet termeltek ki belőle. 6. A bányászok munkaeljárásai és munkaeszközei az etesi bányavidéken A salgótarjáni medence művelési módszereit a különböző bányavidékekről — elsősorban a külföldi szén és ércbányákból — idetelepített mérnökök és bányamunkások gyakorlata és szakismerete, ezenkívül a mindenkor rendelkezésre álló technika lehetősége szabta meg. Ehhez járultak még a kedvezőtlen geológiai viszonyok, melyek megnehezítették a jóminőségü barnakőszén kitermelését. A szénmedence a táblás vetődések következtében számtalan mezőre osztható, amelyeket nagy vetők határoltak el és a nagy szintkülönbség folytán önálló bányaműveletet képeztek. A fedü és fekükőzetek nagy nyomást fejtettek ki. A fekükőzet duzzadó természetű volt, melynek következtében a fafelhasználás nagy, s a feltárások vezetése és tervezése nehézséget okozott a mérnököknek. Egy aknamező, mely sokszor minden irányban több kilométerre terjedt, a határvetők következtében legfeljebb 25 év élettartamú volt. Mivel az átlagos telepvastagság sem tette lehetővé, hogy egy—egy akna a bányafenntartás lehetősége által megadott határokon belül évtizedeken keresztül maximálisan követelhető mennyiséget tudjon szállítani, a medencerészben vándor bányászat alakult ki. Egy— egy akna a nagy igénybevétel és a szerény szénvagyon miatt nem volt hosszú életű. (144) A sors ironikus játéka, hogy egy üzem tapasztalatainak már a szomszédos üzem sem vehette hasznát, mert a szénmedence minden részén új meg új viszonyok tárultak fel. Elmondhatjuk Gerő Nándor soraival: „..., hogy éppen a mi szénbányászatunk, mely egyike a legrégebbi ke hazánknak, mintegy tükörképe 64