Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)

kis haszon mellett helyezte el az évi 100—120 000 mázsa szenet. Az évi termelés többi, mintegy 50 000 mázsát kitevő részét munkásszénként adták el.(HO) A Jenő-aknák 1939-ben a baglyasaljai kerület megszüntetésekor kerültek a pálfalvai bányaigazgatóság hatáskörébe. Az igazgatóság ekkor vizsgálta át a régebben beszüntetett bányák szenét, a kedvező eredmények hatására újból üzembe helyezték és napi termelését újabb aknák nyitásával 80—90 vagonra emelték. Az eredményeket 5 lejtősaknával értékel 1939— 1949 között, mikor a bányák elérték a vékonyabb széntelepeket egymás után merültek ki. Leghamarabb az I. sz. lejtősakna merült ki 1943-ban. A II., III. és IV. sz. lejtősakna termelése is erősen visszaesett, s csak addig maradtak nyitva, amíg az V. sz. lejtősakna az ottani vastagabb széntelepet el nem érte. A bányákat 1945-ben zárták be. Az V. sz. lejtősaknát 1944-ben nyitották meg, termelését 1949-ben fejezte be. A területen 1946—1947 között a Jenő VI. sz. lejtősakna és 1947-ben a Jenő VII. sz. lejtősakna már a kihajtás után leálit.d 11) Az SKB Rt.-nek a legnagyobb csalódást (ezt 1943-ban is megállapították) a szénmedencében Jenő-akna szolgáltatta. Itt 60—80 cm-es széntelepet vártak 20 millió q mennyiségben, s erre készítették el a terveket és a négy lejtősaknájukat. De a feltárás során derült arra fény, hogy a széntelep 15—40 cm-re vékonyodott el, és ráadásul át volt szőve palával, meddő beágyazásokkal. A szénvagyont 1942-ben le is írták, reményeket már csak az V. sz. lejtősaknában láttak. Ez a lejtakna a községhez közeli területen 1,80—2,00 méteres széntelepet fúrt meg, de a szénösszlet csak 60—80 cm szenet rejtett vékony padokban. A bánya teljesítménye rendkívül leromlott. (1943-ban a produktív teljesítmény 13,50 q, termelési költsége 138,24 fillér.) A bánya fedüje és feküje is homok volt, mely a beágyazott palákkal együtt zavarta a szén minőségét. Távlati tervekben Jenő-aknák megszűnését ekkor 1948-ra jósolták. Jenő-aknán centrális üzem fejlődött ki, mivel az 5 akna egy közös gócpontra szállította a szenet, ahol két bunkerben tárolták. Innen jutott Talbot-kocsikban a pálfalvai rakodóra Etesen keresztül. A nyugati rész 4 bányájának 3 szállítógépéhez közös gépházat építettek, de közös volt palahányója, műhelye, fateré is. Az 5 bányában 18 vitla, 14 szivattyú, 4 szellőző és 15 csúszdagép üzemelt. (112) Karancskeszinél kell megemlíteni az ún. Palicza-bányát is, mely Jenőakna szénszomszédságában feküdt. A bányát az SKB Rt. leányvállalata, a Salgótarjáni Üveggyár Rt. vette meg. Paliczának nem volt ekkoriban embere és felszerelése, ezért az SKB Rt. 1943-ban 63 embert adott át dolgozni. A bánya szénvagyona kb. 100 000 q volt, s ezt a társulat úgy jellemezte, hogy ,,alig fogunk hozzá a termeléshez, már átjutunk ismét saját területünkre"(113)