Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)

A Jenő-aknával kapcsolatban felmerült Karancsberény szénterületének az ügye is, mert ha egyáltalán érdemes volt annak bányászatát tervbe venni, csak addig lehetett szó róla, amíg Jenő-akna állt. Mint ismeretes Karancsberényben, pontosabban Kisaranyiban már a 19. század közepén folyt szénbányászat. 1923-ból van írásos adatunk arról, hogy a Karancsberényi Kőszénbánya Rt. (a Krúdy testvérek alapítása ez is) a Duna Lloyd Bank érdekeltségébe került és részvényeik csekély töredéke megjelent a piacon. A társulat bányája a már ismert Kisaranyi-pusztán volt. Ezen kívül Karancskeszi, Istenmezeje, Terény területén is volt még szénterülete. 1923ban tervbe vette Karancsberényből Salgótarján—Vadaskert pusztáig (a MÁV vasútvonalig) drótkötélpálya kiépítését. Az SKB Rt. 1939-ben Légrády Béláné, 1940-ben Krúdy Dezső és Ferenc szénjogát vette meg ezen a területen. Kutatásai szerint mintegy 4 millió q szénre volt itt kilátás. A széntelep egy fúrás szerint 57 cm vastag volt, felsőpadból és 22 méterrel mélyebben 35 cm vastag alsópadból állt. A többi fúrás szerint a széntelep 43-30—50—51 cm vastagságot mutatott. Az ellenőrző fúrás 36 cm vastag szenet hozott a felszínre. Az SKB Rt. bányafelügyelője Hegyi Kálmán, annak idején a karancsberényi bányát telepítette, 80 métert haladt 20—30—40 cm vastag rosszminőségű szénben. De amikor a Jenő-akna újra nyitásával foglalkoztak, már ismeretes volt a helyi lakosoktól, hogy Karancsberénnyel nem érdemes foglalkozni, mert annak szene silányabb, mint a Jenő-aknáé. Egyébként a Karancsberényben található szén feltárásához mintegy 5,7 km hosszú vasútat is kellett volna építenie a társaságnak, sőt új beruházást (feltárást) létesíteni. Ezután válik világossá, hogy miért nem foglalkozott Karancsberénnyel az SKB Rt.(114) Karancsaljai lejtősakna Az SKB Rt. egy 1936-os jelentése szerint a bányászat ezen a területén a régi Gusztáv-akna abban a részében folyik, amelyben az elődök a III. telep felső padját — változó vastagsága és gyengébb minősége miatt — két vető közötti árokban benthagyták. A művelés alatt álló felső padban található tiszta szén, mely mindig a felső-pad alsó részében található, csak 40—45 cm vastag volt. A „kanavász" fedü alatt palás szénréteg volt, amit csak féltermékként értékesíthettek volna. A bányában több, csapás irányban húzódó vető tette lehetetlenné a mező frontfejtését. A felsőpadbeli szénvagyon kevés volt, kb. 260 000 q-ra lehetett számítani. A termelés intenzitása mellett a bányarész 1937-ben kimerült, pótlására már ekkor fel-