Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)

többek között a Karancsalja déli részén, az Etesre vivő községi út és a Dobroda patak völgye mellett fekvő Bedabánya, amely a baglyasaljai—pálfalvai bérc legészakabbra fekvő bányája volt. A kb. 100 m hosszú tárót feltehetően még 1879-ben hajtották ki Minich Albert, Jaulusz Ferenc és Diamant Sára szécsényi lakosok az 1872-ben megszerzett szénjogok alapján. A bánya termelése ebben az évben kb. napi 8—10 vagon szén volt (1 vagon = 10 tonna). (Az ÉKI Rt. a karancsaljai Bedavölgyben 1905-ben új lejtősaknát telepített, ahonnan még 1921-ben is termeltek szenet, amit a környező falvakban lakó bányászok járandósági szénként kaptak meg. A gépi berendezések gőzüzeműek voltak, a kazánok vízellátását egy 4 LE-s motorral hajtott szivattyú biztosította, amely a patak vízét emelte fel.) (48) De a kapcsolódásoknak még nincs vége. Hoffmann Jakab és Pulszky Ágost, valamint társaik 1885. február 22-én megkötötték azt a szerződést, amely gr. Forgách József né nemesi birtoka alatti kőszén kitermelési jogát jelentette a társaságnak. A grófi családot (két kiskorú gyermekét) br. Pongrácz Emil képviselte. A Forgách családon kívül a szerződés érintette még báró Pongrácz Anzelmnét (sz.: Simonyi Saroltát) mint Wellenberl Fischer Franciska (sz.: Ley Franciska) meghatalmazottját is, A szerződés értelmében az Etes községben fekvő egész nemesi birtok — gr. Forgách József örökségeként — tulajdonjoga a Forgách gyerekeket illette. A birtok alatt levő szénre nézve a kutatási jog 1/3 részben Pongrácz Anzelmnét és 1/3 részben Fischer Franciskát illette. A birtok tényleges tulajdonosait tehát csak a kőszénkutatási jog 1/3 része illette meg. A helyzetet tovább bonyolította, hogy a telekkönyvben foglalt fekvőségek alatt található közös kőszénhez 7/168 részben a tulajdonjogot Szentiványi Ferenc javára írták még 1872. május 17-én.(49) Tekintve, hogy a telekkönyvből nem tűnt az ki, hogy a Szentiványi Ferenc javára kikötött 7/168 rész az eladók közül kinek a részét terheli, a vevők elhatározták, hogy Szentiványival külön tárgyalnak, azonban a szerződésben nem vették figyelembe. A vevők végülis a törvény által fenntartott ásványok iránti tulajdon— és kutatási jogokat 10 000—10 000 forintért vették meg. A kutatási jogot azonban azzal a feltétellel kapták meg, hogy amennyiben az eszközölt fúrások eredményt mutatnak, az elegendő biztosíték lesz a célszerű és előnyös szénkiaknázáshoz. Hoffmannék felhatalmazást nyertek arra, hogy 1885. április 15-ig végezzenek fúrásokat, illetve feltárásokat. A teljes vételár kifizetését az eredménytől tették függővé. A vevők az építendő vasút részére 15 kh. területet is vásároltak 2 000 forintnyi összegért.(50) A szerződés aláírásakor Szentiványi Ferenc földbirtokost, szécsénykovácsi lakost, veje Pongrácz Emil képviselte, aki itt is megbízottként szere30