Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)

pelt. A 7/168-nyi tulajdon— és kutatási jogot végülis 1 450 forintért adták el Hoffmannakaz italmérési regáléval együtt.(51) A megszerzett jogok birtokában a társaság a besztercebányai bányakapitányságtól 2 bányatelek és 2 határköz adományozását kérte. A vállalatnak 1886-ban végülis 1 bányatelket és 2 határközt adományoztak, összesen 424 984,72 m

2-en. A bányamértéklajstrom szerint a birtokos az „Etesi Kőszénbánya Társaság", meghatalmazottja: Borzemszky Witold, aki Etesen lakott. Az illetékfizetendő neve: Ágostbánya volt.(52) A „Társaság" név helyett előfordult a „Vállalat" megjelölése is. (53) Helyileg az Öreg—Etesen lévő Ágost-bánya termelési feltételeire, műszaki adottságaira vonatkozó és ezért számunkra igen fontos adatok gyéren fordulnak elő, és meglehetősen esetlegesek. Igy teljes képet nem is kaphatunk a társaság működéséről. Egy 1886-os statisztika szerint a bányának 7500 m hosszú mozdonyüzemű szállítópályája volt, amelyen két mozdony végezte a szállítást. A termelés ugyanebben az évben 213 000 mázsát tett ki. (54) A Déry-féle Bányakalauz 1888-ban további adatokat sorol fel: 4 kettős bányamérték és 2 határköz volt már a Társaság tulajdonában, a bányának 3200 m hosszú szállítópályája és 7500 m hosszú mozdonyüzemű vasútja volt. Az évi termelés már 500 000 mázsa barnaszenet tett ki.(55) A bánya munkásainak létszámát 1886-ban 240 férfimunkás, 6 nő és 60 gyerek alkotta.(56) A széntermelés azonban rohamosan csökkenhetett, mert egy ugyancsak 1886ban keletkezett jegyzőkönyv szerint az etesi bányában dolgozó 80 bányamunkást a termelés beszüntetése miatt elbocsátották.(57) Az 1888-ban kiadott Bányakalauz 100 férfi és 30 gyerek munkásról tesz ismét említést. (58) További elemzést igényel annak kimutatása, hogy milyen okok játszottak közre az etesi széntermelés gazdaságtalanságában. Valószínűleg a technikai hiányosságok mellett a rossz üzemvezetés és az S KB Rt. konkurrenciája együttesen hatott a társaság veszteséges bányászatára. Igy nem véletlen, hogy az Etesi Kőszénbánya Vállalat Hoffmann és társai közkereseti cég, valamint beltagjai: dr. Pulszky Ágost és Lőrinczi Hoffmann Jakab eladták a vállakózást egy általuk alapított másik cégnek, az Etesi Kőszénbánya Részvénytársaságnak 1886. július 1-vel. A szerződés tárgyát minden jogok, valamint ingó és ingatlan vagyon képezte, melyeket Pulszky és Hoffmann, részben az Etesi Kőszénbánya Vállalat az etesi határban levő kőszén kiaknázása és értékesítése céljából megszereztek és használtak. Az eladási összeg 235 000 forint volt, melyet az új részvénytársaság hasonló értékű részvényjegy átadásával egyenlített ki. Ekkor ruházták át mindazokat a jogokat, amelyeket a gr. F о rgách örökösöktől 1885. február 22-én megszereztek. (59)