Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)
mérnök, Wéber Alajos bányamérnök és Brellich János vasúti mérnök, látva és tapasztalva a szén jelentőségét, a kincskeresők megszállottságával és a szakemberek kitartásával, szívósságával tovább dolgozott. 1860ban Brellich János megnyerte Windsteig pénzbeli támogatását és Wéber szakértelmét, és velük társulva minden erejét egy társaság megszervezésére fordította. A vállalkozáshoz már 16 zártkutatmány volt birtokukban: Kazáron, Karancsalján, Vizsláson, Salgótarjánban. Egy 1860-as jelentésük szerint Karancsalján egy öl (1,89 méter) mélységű függőleges aknát nyitottak, melyben három láb (1 láb = 0,31 méter) vastag csillogó széntelepet tártak fel, s ebben zavartalanul folyta munka. (26) A társaságot Szent István Kőszénbánya Rt. néven 1861 július 31-én alapították meg. (27) A vizsgált területen 1869-ben fontos események történtek. A szén iránti kereslet megnövekedése, a salgótarjáni társaság sikere valóságos szénbánya—alapítási lázat indított el. A kirobbanó bányanyitási lázat fokozta a szabad kutatások számának növekedése, s a kiegyezést követő időszakban a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. megerősödése, a törpe társaságok tönkremenetele. Jelentősek az újabb vállakózások. Ezek az újabban alapított társaságok képezték 1881-ben az Északmagyarországi EKI Rt. bányaterületét. Egy balassagyarmati ügyvéd, Némethy Kálmán először 1869 május 31-én szerzett adás-vételi szerződéssel szénjogot Nemtiben, majd július 25én Karancsalján a község lakosaitól. (28) Némethy ,,a föld gyomrában létező kőszéntelepek" érdekében ezért 1109 hold területet vett meg 12 000 osztrák értékű forint ellenértékben. A szerződés értelmében minden egész telkes ház után évente 35 bécsi mázsa szenet szolgáltatott volna ki az eladóknak. Az adásvételi szerződés alapján Némethy Kálmán 1874-ben Karancsaljára megkérte a kutatási engedélyt. (29) Az Északmagyarországi EKI Rt. Némethy jogutódjaitól szerezte meg később a karancsaljai területekre szóló szénjogokat. A szénbányászatot a társaság a község határában folytatta. (A társaságtól később az S KB Rt., mint jogutód szerezte meg a jogosítványokat és folytatta a bányászkodást.) A Némethy-féle szénjogokat a Balassagyarmati Kir. Járásbíróság 2951/1881.sz. végzése alapján felerészben Némethy Árpád, Némethy Borbála és Némethy Margit javára bekebelezte, majd a 3205/1881 .sz. végzése alapján 2218/1881.sz. telekkönyvi szám alatti szénjogokat — az 1881. június 8-án és 9-én kelt szerződések alapján — dr. Pulszky Ágost és Hoffmann Jakab javára bekebelezte. A Némethy féle szénjog másik fele Némethy Gyulát illette meg 2262/1881 tksz. alatt a 2851/1881. sz. végzés alapján. A már előbb említett szerződések értelmében ez a fél rész is Pulszky— Hoffmann tulajdon lett a 3205/1881. járásbírósági végzés alapján. (30) A két vállalkozó birtokában még meg sem melegedett a végzés, máris eladták a szénjogokat az 1881. augusztus 10-én kelt szerződéssel a Magyar Országos Bank Rt-nek. (A MOB Rt-től 1887.) november 9-én az Északmagyarországi EKI Rt-re szállt a szénjog.) (31)
