Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)

Kezdetben az EKI Rt. majd később az SKB Rt.-a nyert bányaadomány jogán és birtokában — kibányászta többek között a ,,Beda völgyön" át a „Verő aljáig" vezető dűlőút jórésze alól a szenet. Igy a pataktól kezdődően a fenti dűlőút alatt 500 méter hosszúságban az ún. ,,Papkút" felé vezető irányban — egy későbbi perből derült ki, hogy jogtalanul — termelte a szenet, sőt az el nem adott területek alól is bányászkodott. Az útszakaszra az EKI Rt. Beda I. néven nyert bányatelek adományozást. A Karancsaljai Legeltetési Társulat — a volt úrbéresek — figyelembe véve az SKB Rt. Kányás II. és Beda II. védnév alatt kért bányaadományozásait, még 1936-ban is tiltakoztak a jogtalan bányászkodás ellen. Végül az SKB Rt. méltányossági alapon törlesztette a 32 év óta ki nem adott járandósági szenet.(32) Karancsalján a Krupp-család is bányászkodott.(33) Pongrácz Ernő bányakapitány 1870 szeptemberében ellenőrző körutat tett Nógrádban, Karancsalján Krupp Hermann losonci gyáros kutatásait is megtekintette. A feltárt széntelep itt 1—2 láb vastag volt, amit 10 öl* mélységű aknával tártak fel. Az itt dolgozó 6 munkás havonta mintegy ezer mázsa (bécsi mázsa = 56 kg) szenet termelt ki, amit részben Losoncra szállítottak, részben az akna közelében felállított téglaégetőben használtak fel. Krupp a környéken több helyen is fúratott szén után, s ennek során 9—10 öl mélységben 1—2 láb vastag széntelepet találtak.(34) A Krupp-család bányászkodása ellen 1880-ban ismételten tiltakoztak a bányakapitányságnál a karancsaljai lakosok.(35) A Vállalkozás végülis úgy fejeződött be, hogy 1880 szeptember 2-án a Magyar Országos Bank Rt. megvásárolta a családtól a kőszénkiaknázási jogot 250 000 forintért. A szerződés tárgyát Karancsalja, Baglyasalja és Etes határában található ingatlanok és szénkiaknázási jogok képezték. Az új tulajdonos az ingatlanokat, jogosítványokat, szerszámokat, feltalálható szénkészletét és a „Kőszénbányákat" 1881. szeptember 1-én vette át a családtól.(36) Természetesen a „végállomás" itt is az Északmagyarországi EKI Rt. lett. Érdekes bepillantani a Krupp-család szénjogi szerződéseibe, amelyekből nyomon követhető a szénjog vándorlása üzleti megfontolásból. A Szentiványi-család etesi birtokának tulajdonjogát 1871. július 6-án ifj. Seidner Mór szerezte meg, a szénjog Szentiványi Sándoré maradt.(37) A szénjogot 1880. június 26-án Szabó Sándor és Szabó Vilmos vette meg,(38) de már szeptember 1-én Jurnitschek Krupp Ida és a család többi tagja tulajdonába ment át. Egy évvel később, 1881. augusztus 17-én és 18-án kelt szer* Nincs jelezve, hogy hosszmértékként a bécsi öl, azaz 1,896 méterről, vagy az ún. bányaöl » 2,0258 méterről van itt szó. 28