Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)

Fejtés — alatt a bányász azoknak a munkálatoknak az összességét érti, melyek segítségével a felkutatott, feltárt és lefejtésre eló'készített telepek hasznosítható része a legkönnyebben, leggyorsabban, a biztonság követelményeinek legmegfelelőbb módon kiaknázható. Feltörés — alulról felfelé (emelkedés irányában) meddő kőzetben, vagy telepben kihajtott vágat. Rendeltetése: légvezetés, közlekedés, szállítás (anyag és termeivény). Fővonal — az aknamező határáig kihajtott szintes f őszállító vágat. Fővágat — a bánya főszállítására és főszeilőztetésére szolgáló vágatok öszszessége: akna, lejtősakna, táró, fővonal, alapközle, sikló, ereszke, főszállítóvágat. Fejtőpászta — másképpen kifejezve fejtési paszta: kisebb (5—20 méter) szélességben 30—60 méterre előre haladó fejtési bányatérség. Fejtővágat — ma már nem használatos szakszó, a fejtés szállító és légvágata. Főte — a bányatérséget általában ,felülről" a bányatérségben járók feje fölött lehatároló kétdimenziós kőzetfelület. Frontfejtés — vagy széles homlokú fejtés, minden esetben két kijárata van. Az egyik a légvágat, a másik a szállítóvágat. A lefejtett szenet itt a szénhomlokon végigfutó rázócsúszda vagy láncos vonszoló mechanikusan szállítja ki a fejtésből. Jövesztés — a kőzetek összetartásának megbontása, darabolása települési helyükön kitermelésük, vagy bányatérség kiképzése végett. A fejtési, vágathajtási, vagy bányatérség kiképzési munkakör egyik munkafolyamata. Kamrafejtés — keskenyhomlokú fejtésmód, melynél a hasznosítható ásvány közvetlen kinyerésére 5—6 méter széles munkatérséget alakítanak ki 15—30 méter hosszúságban. A kamrák között szénpilléreket hagynak vissza. A fejtésnek többnyire csak egy kijárata van. Ezt a fejtésmódot . ma már nem alkalmazzák. Kanavasz — a nógrádi szénmedence III. sz. telepének agyag— és homokkő csíkokból álló fedőkőzetének népszerű, a szakmában is használatos megnevezése. Keresztvágat — a kőzetrétegeket harántoló szintes vágat, melyet az ásványtelepek csapásirányára rendszerint merőleges irányban hajtanak ki. Kibúvás — az egyéb helyein takaró réteggel fedett ásványelőfordulás (telep, telér) külszínre kiérő, takaróréteggel nem fedett része. Kutatás — bányahatósági engedéllyel történik, időtartama egy év, amely meghosszabbítható. Egy területre több kutatási jogot is lehetett engedélyezni a kb. 425 m sugarú kör^az ún. zártkutatmány (szabad kutatás) esetét kivéve. Szabad kutatás egy bizonyos kutatási térre kizárólagos jog, amely akkor szerezhető, ha a kutató a bányahatóságnak beje97