Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)

szénfalát сса 2 m-rel követi úgy, hogy csak annyi szabad űr van a vájárok háta mögött, amennyit a munka akadálytalan végzése megkövetel." Az így telepített fejtésekkel elérték azt, hogy nagy, tetszőleges szélességre felvehető támadófelületre a teljes biztonság mellett, a siklószállítás határáig a csapatokat összpontosíthatják: így az urasági személyzet jobb kihasználást nyert, a felügyelet egyszerűbb és hathatósabb lett, és az egyszerre fenntartandó vágatokat redukálhatták. A fejtéseket minden veszély nélkül telepítették úgy is, hogy az egyes munkahelyek teljesen egyvonalba kerültek. Igy tetszőleges szélességű pasztát nyerthettek, amelynek nagysága az egyes munkahelyek 16 m szélességű fejtéseiből összegződött. A fejtési pasztákba már így rázócsúszdát szerelhettek, amely hivatva volt a vájárok produktív munkateljesítményét növelni. A lapátolásra fordított munka így erősen csökkent, a lapátolásból eredő szénaprózódás és szennyeződés elmaradt. Csúszda vagy egyéb mechanikai szállítás esetében az egyes közbenső osztók csak mint tömegdékvágatok szerepeltek és arra szolgáltak, hogy az egyes munkahelyek gyorsan és kényelmesen megközelíthetők legyenek. Elegendő tömedékanyag esetén az egyes tömedékosztók el is maradtak, s így a vágathosszra eső termelési mennyiség megnőtt, a termelési költség pedig csökkent. A csúszdaelemek, tekintettel a szűk fejtőhelyre, igen könnyűek és lehetőleg rövid, 1,5—2 méter hosszúak lehettek. Krupár Géza végül így foglalta össze az új eljárás lényegét: „A fejtés előnyéül szolgál: a széles támadófelület, az egyenes frontban szükség esetén mozgó réselőgép alkalmazásának lehetősége, a gyorsabb előhaladás már említett előnyei, de főképpen a szállítás koncentrálása és egyszerűsítése által a vájárteljesítmény növelése, a közbenső vágatok fenntartásának az elmaradása. A főtenyomás teljes mértékben hasznosítható minden veszély nélkül, hiszen a tömedékvágatok nyomon követik a fejtést, s így a fejtési front nem egyéb mint egy folytonos oldalra mozgó vágat. A csúzdafejtés hátrányai csupán a költséges és nagyobb beruházás, továbbá a gépberendezés üzemzavarai lehetnek." (154) A fejtő vagy termelőeljárásokat, amelyek a kőzetek közötti összefüggéseket igyekeznek megbontani, összefoglaló néven jövesztő munkának nevezik. Ennél a munkánál az emberi tevékenység játszotta a főszerepet. Magát a műveletet kézi, majd később gépi munkával végezte a bányász robbantóanyag felhasználásával. A gépesítés előtt a jövesztés nehéz munkáját kézi erővel végezték. A jövesztő munka eszközeit és módjait elsősorban a fejtendő ásvány és kőzet tulajdonságai határozták meg. A jövesztő munkálatokat vájármunkának, az ennél használt szerszámokat vájárszerszámoknak nevezzük. A kézi jövesztésnél megkülönböztetünk takarítómunkát (rakodás): a már kitermelt 70