Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)

tásos pillérfejtés, haladó pásztafejtés, különféle pásztafejtések (tetőpásztafejtés, taIppásztafejtés), kamrafejtés, frontfejtés. Az SKB Rt. egy 1873-as adat szerint kétféle „kivájási" módszert használt, az ún. rövid és hosszú oszlopokkal (cölöpökkel), mindkettőt,,fékező művel, ritkán diagonal vonalakkal". (146) Alig több mintegy évtized múlva a széntélepek fejtését a csapás irányú pillérfejtés jellemezte, melyet a salgótarjáni szénbányák üzemvezetősége így írt le: „A széntelep elérése után legelőször a csapás irányú alapközle, ezzel párhuzamosan a légvezető nyilam hajtatik, a dőlés irányában a szállításra szolgáló sikló, s ettől 20 m csapás irányú távolban a légvezető feltörés hajtatik. Eléretvén a fejtési határ, mely a dőlés irányában 1 siklóra nézve 250 m, a csapás irányban pedig a siklótól jobbra és balra nézve 200—400 m. E távolságot a fedü minősége, a talp duzzadása, valamint a tektonika határozza meg. Az osztási nyilámok a sikló felső végétől lefelé hajtatnak mindkét oldalon 20—20 vagy 30 m dőlés távolban, a határ elérésével kezdetét veszi a fejtés. Az osztási nyilámok által képezett pillérek 6 m széles pasztákban szedetnek ki, ha két osztási nyilam között a paszta kivétetett, a legközelebbi paszta fejtésének megkezdése előtt az ácsolat kiszedetik s a főte beomlik." A siklók két vágánnyal voltak ellátva, az üres és teli csillék váltakozó menetére tekintettel. (147) Ugyanakkor az ÉKI Rt. a széntelep lefejtése céljából egymástól 200 m távolságban „alapnyilámokat" és ezekre metszőleg (egymástól 20 m távolságban) „szintes nyilámokat" nyitott, ami által a telep 20 méteres pillérekre tagolódott. A fejtésre 4—6 m széles „fejtő nyilámokat" alkalmaztak.(148) Közel egy évtized múlva a kilencvenes években már Salgótarjánban berakás, vagy tömedék nélkül való fejtésmódszert, vagy berakás, illetve tömedékkel való fejtésmódszert használtak. Az első fejtésmódszer pilléres fejtés jelleggel bírt. Az SKB Rt.-nél a pillérfejtést kivétel nélkül azokban a bányaműveletekben használták, ahol a 2,2—3,5 m vastag széntelep kiaknázása történt. Az előkészítő munkálatok után, ha már 30 m széles és 50 m hosszú szénpillérek rendelkezésre álltak, akkor azokat a sikló tetejétől kezdve lefelé és a legszélsőbbtől kezdve a sikló felé lehetett lefejteni. A fejtésnél használt ácsolatot kiszedték, s a fedőkőzet beomlott. Salgótarjánban a széntelepet az akna pillérétől kezdve, siklók segítségével fejtéstáblákra osztották. E táblákat a már fentebb leírt módszer szerint felülről kezdték lefejteni. A fejtést a horizontális folyosóktól kezdve a széntelep dőlése irányában, a 2 m vastag telepeknél 5 m széles fejtéspásztákkal felfelé telepítették. 66