Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)
A másik fejtésmódszer a kombinált pillér és oldalpásztafejtés volt. Az 1,2 m vastag széntelepet pillérfejtéssel vagy a kombinált pillér és oldalpásztafejtéssel aknázták ki. Itt a siklók 250 m távolságban voltak és a fejtőpászták szélessége nem 5, hanem 8—12 m volt. A kombinált fejtés abból állt, hogy a pillérfejtésen kívül a horizontális folyosókat és a feltöréseket nem 2 m szélességre hajtották, hanem 8 m-re vették. A horizontális folyosó azonban 2 m szélességben közlekedésre, és a feltörés is 2 m szélességben légvezetésre és közlekedésre nyitva maradt. A kiszedett szén utáni üreget fedő és fekü kőzettel rakták be. A szélesen hajtott horizontális folyosókat a siklótól csak bizonyos távolságban kezdhették, hogy a sikló nyomás alá ne kerüljön. Ez a kombinált fejtés csak akkor volt megengedhető, ha a fedőkőzet eléggé szilárd, és sok meddőkőzet nyerhető, mert így a gyorsabb és nagyobb széntermelés kimutathatók 149) 1910-ben Gerő Nándor fejtésmód gyanánt az omlasztással járó pillérfejtést tömedék nélkül, pillérfejtést teljes tömedékeléssel és a réselő gép munkájával haladó pásztafejtést dőléscsapás és átlósirányban írt le.(150) Az omlasztásos pillérfejtésnél 2 vájár és egy csillés dolgozott. (151 ) Az 1930-as években szükség volt a vékonyabb széntelepek lefejtésére is. Krupár Géza bányamérnök dolgozta ki az Albert és Rau-akna 30—50 cm vastag széntelepének új fejtésmódját. Az 1920-as évek szénkereslete, továbbá az Albert-aknai bányamező északi szárnya vastagabb széntelepének kimerülése tette szükségessé a vékonyabb, addig rentábilisnak nemigen tartott telepek müvelését is. Az itt szokássá vált és általánosan használt fejtésmód a haladópászta és az omlasztásos pillérfejtés vegyes alkalmazásából állott. A siklókat, ereszkéket nagy, 150—200 méteres szárnyhosszúságokkal telepítették. A főszállítóvágatok (siklók, ereszkék) mezejét 40 m távolságban kihajtott osztóközlékkel és légfeltörésekkel 40x40 m 2-es pillérekre osztották fel. „Az egyes vágatokat ezután egyoldali szélesítéssel hajtották ki és a fejtési üreget a vágat kihajtásából nyert meddővel tömedékelték be. Az előkészített pillérek lefejtését a legfelső osztóközléken, a siklószárnyak határán kezdték. Az első fejtési feltörést a határtól vissza- (haza) felé 9 m-re telepítették, úgyhogy az fölfelé, a vágatszelvényét is beleszámítva, 10 m-es pasztával haladt a határig, míg onnan vissza kb. 8 m szélesen omlasztással fejtették. Minden következő feltörést csak az előbbi visszafejtése után kezdték meg és így haladtak fokozatosan vissza a sikló felé. Mikor a legfelső osztóközlén a visszafelé való fejtés a határtól számított második pillérben volt, akkor kezdődött a fejtés a legközelebbi alatta lévő osztóban, míg az alábbi, a siklótalp felé lévő osztókon fokozatosan egymást követve még csak az elővájás, illetve a fejtésre való előkészítés folyt." 67 1