Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)
kezelésében az utolsó adat 1895-ből van, amikoris 30 munkás dolgozott a bányában. Sándor bánya munkáslétszáma csekély volt, hiszen 1870—1895 között évi átlagban 21 munkást foglalkoztattak. A bányáról két bányatérkép ismeretes az 1871 és 1872-es évekből, ami alapján behatárolható a bányatelek, melynek nagysága: 180 465,600 m 2 . Sándor bánya Karancsalja és Etes között, a Tizedes-patak déli részén az Osztrány-völgy oldalában létesült. Az ipar technikai fejlődésének széleskörű kibontakozására a 19. század utolsó évtizedeiben és a századfordulón került sor Magyarországon. Az állami ipartámogatás megindulásával, a küldöldi tőke megélénkülő és az ipar felé fordutó alapítási tevékenységével magyarázható a 80-as évek elején kibontakozó új konjunktúrahullám, melynek eredményei a külföldi tőke ipari alapításai voltak hazánkban. 1881-ben az osztrák pénzintézetek befektetései során néhány régi kicsiny vas— és szénbányavállalat egyesítésére került sor. Nógrád megyében ennek egyik eredménye a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. megalapítása volt. A szénbányászat történetében ennek az időszaknak legjelentősebb lépése volt, hogy a Magyar Országos Bank és a Länder Bankház 1881. augusztus 28-án 1,6 millió forintos részvénytőkével és 1,6 millió forintos arany elsőbbségi kötvénnyel megalapította az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt-t. Ez a társaság vette meg, pontosabban az alapító Magyar Országos Bank Rt. az előbb felsorolt hat kisebbszerű bányavállalatot jogosítványával és felszereléseivel együtt. Áz új társulat szénjogosítványai ezzel az akcióval Baglyasalja, Karancsalja, Etes, Szánaspuszta, Zagyvapálfalva (Andrásfalva), Nemti, Kazár, Mátraszele, Homokterenye és Mátranovák községek területére terjedt ki. Az átvételkor szétszórtan fekvő bányavállalatok igen kezdetleges technikai felszereltséggel rendelkeztek, a bányák kezdetlegesen voltak feltárva. Működése első éveiben az Rt. nagy veszteségeket szenvedett, aminek következtében 1885. decemberében a részvénytőkét 80 000 forintra szállították le, valamint 15 200 új részvényt bocsátottak ki. Az első évek szakszerű feltárásokat igényeltek, a bányák műszaki felszerelését tökéletesíteni kellett, míg kialakult a mennyiségileg és minőségileg is versenyképes két bányakerület: a baglyasaljai és a mizserfai. A baglyasaljai bányakerületben működtek a baglyasi bányák közül: Katalin-akna, Emánuel-lejtősakna. Karancsalján a 110 méter mély Endre vagy András-akna 1884—1905 között termelt. Itt volt a kisebb terjedelmű Hermán, vagy „Árminy"-táró is.
