Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)
tett Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. bányanyitásaival szinte egyidőben bányákat telepített a szénmezőbe. Már 1891-ben szerződést kötött az EKI Rt.-vel, hogy a Baglyasalja és Karancsalja községek határában fekvő szénbirtok 44.072 m 2-es részét átveszi, cserébe az Etesi Kőszénbánya Rt. Etes község határában fekvő kőszénbirtokából átad 55.089,14 m 2 területet. A két társulat bányái és szénterületei ezen a területen határosak voltak, a szénterületek egymást sok helyütt keresztezték. Ugyanis az észak-nyugati irányba csapó fővető lapok, melyeknek vetődési magassága ebben a határban egészen 200 m-ig terjed, valamint az ezeket keresztező mellékvetők a salgótarjáni széntelepet különböző szintekben fekvő széntáblákra osztották. (A két régi József-táró a mellékelt ábrán láthatóan a szenet az x fővetőig tárta fel, az x fővetőn a józsef-aknai teleprész 60 m-rel lecsúszott. Az y vetőlap a józsef-aknai teleprészt a károly-aknai szénteleptől választotta el. A károly-aknai teleprész is 60 m-rel csúszott lejjebb az y fővetőn. A zvel jelölt fővető e körzetben a legnagyobb, s ez választotta el az SKB Rt-től a Baglyasalja község határában működő ÉKI Rt. szénbirtokát. Ez a z fővető a baglyasaljai teleprészt 200 m-rel emeli magasabbra, s így éles határvonalat alkotott.) (67) Mindkét társulat, de főleg az SKB Rt. érdeke volt a szoros érdekképviselet, ami 1917-ben megtörtént. Mivel a két társulat önálló igazgatás alatt állt, a problémák továbbra sem oldódtak meg, ezért az SKB Rt. 1925. január 1-től haszonbérbe vette át az ÉKI Rt. összes vagyonát. A szerződés szerint haszonbér címén minden termelt szén mázsája után az egyhavi átlagos bruttó eladási ár 1 %-át fizette az SKB Rt. Ezzel a szerződéssel az SKB Rt. egyeduralkodóvá vált az etesi szénterületen is, s ezért az 1930-as években új kerületekre osztotta bányaüzemeit: zagyvái, pálfalvai, kisterenyei, mizserfai. A pálfalvai kerületben (idetartozott az etesi szénterület) mind a régebbi, mind az újabb bányák nagy területen szétszórtan feküdtek, a termelt szenet mintsgy 90 km hosszúságú villamos vasúton és 9 km hosszú alagúton át vitték a pálfalvai, illetve a baglyasi rakodóra. Itt találhatók a régi pálfalvai, etesi, kotyházai, andrásfalvai bányaüzemek, a baglyasaljai bányák, melyek mind a baglyasi bércben és az etesi tektonikai árokban voltak. Nemcsak az inászói bányáknál volt a vándorbányászat jellegzetes, hanem annál inkább kell ezt a körülményt Pálfalván hangsúlyozni, mely a vándorbányászat igazi „hazája" volt. Sokszor csak 30—40 cm vastag volt a III. telep, melyet az egész kerületben fejtettek. Ahol vékonyabb, mint pl. Etesen, ott azonban tiszta és magas fűtőértékű volt. A vastagabb telepeket két meddőbeágyazás 3 padra osztotta. Etesen a köztes rész homokból állt. A pálfalvai szén fűtőértéke 3400—4500 kalória között változott, az etesi szén az 5000 kalóriát is elérte. A medence legjobb minőségű szene volt.
