Szvircsek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az eseti bányavidéken. (Múzeumi Értekező 3. - Salgótarján, 1985)

Etesi vagy közismert néven Amália akna 1894—1929 Művelési területe Etes községben feküdt. A társulat pálfalvai új aknája (Frigyes-akna) mélyítésével egyidőben, 1894-ben kezdték meg az Amáliaakna mélyítését, közöttük egy 1,6 km-es alagutat is kihajtva. 1896-ban fejezték be a munkákat s az aknát a pálfalvaihoz hasonló — szállítás, vízemelés és légvezetés tekintetében a modern bányászati technika követelményeinek megfelelő — új berendezésekkel látták el. Aknatornyát amerikai rendszer szerint szabadon állónak építették, s az aknaszállítást egy 100 LE-s Compound rendszerű szállítógép végezte. A 293 m mély aknában vízemelésre a mélyszinten egy 150 LE triplex expanziós Worthington-szivattyút építettek be, mely percenként 1000 I vizet szállított a felszínre. A légellátást (mely centrális) egy Capell-rendszerű ventillátor biztosította. A berendezést egy 45 LE-s egyhengeres gőzgép hajtotta meg, percenként 2000 m

3 levegőt mozgatva meg. A gőzfejlesztésre 4 db Dürr-rendszerű kazán volt beépítve, ezek vízzel való táplálását két Worthington-szivattyúval végezték. Az aknában három rakodót építettek ki, bányamunka azonban csak az első (120 m) és második (250 m) szinten volt, a harmadik szinten nem dolgoztak. Az akna alsó része 40 m-rel mélyebbre volt kialakítva zsomp céljára. A feltárási munkák még 1896—97-ben is folytak.(69) A széntelep vastagsága átlagosan 0,6—0,8 m volt. A termelés 1898-ban indult meg. A második szint (250 m) alatt fekvő szénpillér feltárása végett az aknától ÉNy felé mintegy 1000 m hosszú átlag 15 %-os ereszkével történt, melynek a legmélyebb pontja 145 m volt. Ez az úgynevezett mélyszint két „horzonttal" rendelkezett, mindegyikéről egy-egy Gam-féle végtelen kötélszállításra szerkesztett, elektromos hajtású 25—25 LE-s vitla szállította ki a szenet. A fejtésmódnak azért az aknában a haladó pásztafejtést dőlésmentén alkalmazták, mert itt a nógrádi szénmedence szárnyán a telep átlag 30—50 %-os dőléssel bírt. A főszállítóközléken lóvontatás volt, az osztóközléken emberi erővel mozgatták a Frigyes-aknai típusú csilléket. A munkahelyekről vaslemez csatornákon csúsztatták le a szenet. Az akna szenét 0,8 m

3 űrtartalmú csillékben szállították, amelyek képesek voltak 5 q darabos szenet vagy 7 q aknaszenet szállítani. Amália-aknát egy 4,5 km hosszú külszíni vasút kötötte össze a Frigyes-aknai bányateleppel, abből 1600 m alagútban vezetett. A vasút maga egyenárammal táplált felsővezetékes volt, amelyen a vontatást 5 db ikermozdony látta el, egyenként 70 tonna súly 12 %-os emelkedés mellett 10 km-es sebességgel szállítva. Az erőforrást a pálfalvai telepen felállított elektromos telep táp-