Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

lassan kialakuló salgótarjáni ifjúsági mozgalom egyik kezdeményezője, irányítója volt. 1918 alapjaiban új időszak kezdetét jelentette számára is. Újra együtt 1918-ban Ferenc 28, Béla 27 éves volt. Ez utóbbi a frontot is megjárta. Mindketten érett politikai-mozgalmi tapasztalatokkal rendelkező férfiak. A politikai változás szükségességével nemcsak fizikailag, hanem felfogásuk, nézeteik alapján is azonosultak. Csodálkozhatunk-e azon, hogy 1918 ősze mindkettejük számára a forradalmi cselekvést jelentette? Az eddigiek alapján úgy vélem, az ellenkező lett volna feltűnő. Az akkori politikai baloldal is így vélekedett. Természetesen kapcsolódtak be Salgótarján újkori történetének mozgalmas eseményeibe. Ferencet 1918 őszén —más polgári származású vezetőkkel együtt— a Nemzeti Tanács jegyzőjévé választották. Ugyanakkor a radikálisabb nézeteket valló Béla a baloldali szociáldemokrata munkásokkal: Oczel Jánossal, Fehér Vilmossal működött együtt. Ez a hármas intézkedett az ügyben, hogy a reakciósnak ismert somoskőújfalusi jegyzőt leváltották állásából. Ferenc 1919 márciusában a forradalmi törvényszék tagja volt Salgótarjánban. A háborús sérült Béla beöltözött a megalakult munkászászlóalj egyenruhájába és nemcsak Salgótarján környékén harcolt az intervenciósok ellen, hanem a tiszai fronton is védte a Magyar Tanácsköztársaság államát, eredményeit. A két testvér életútjában kiemelkedő események zajlottak ezekben a napokban. Úgy hitték, mindaz amit az eddigiekben vállaltak — tanultak — megoldható, és tartós lesz az új rend, az új állam. A forradalom tragikus vége egyúttal az életük szomorúra fordulását, elválásukat is jelentette. Az emigrációs és börtön évek 1. Gádor Béla sem kerülhette el, hogy a tanácshatalom megdöntését követően az * ellenforradalom ne 56