Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

nyújtsa ki kezét irányába. Letartóztatására azonban még sem került sor. A rokonok, ismerősök, kortársak emlékezete így rögzítette az akkori eseményeket: A letartóztatására érkező csendőrök nagy produkcióban részesültek: háborús fejsérülésére alapozva ruhátlanul az elmebeteget színlelte. Balassagyarmaton kezelték, ahol — a sajnos ma már, vagy ma még ismeretlen — kezelő orvosa által szerzett hamis papírokkal átszökött a határon, és Prágába került. Ettől kezdve az emigránsok keserű kenyerét ette, amelyet csak az tett elfogadható ízűvé, hogy nem vált hitehagyottá: változatlanul bízott a munkás forradalom győzelmében. Ez a hit és tapasztalat tette lehetővé, hogy kapcsolatot talált a munkásmozgalommal. Bécs, Prága, Moszkva volt ezután az otthona és munkahelye, az új körülmények törvényszerűségei szerint. A fárasztó utazás, a veszély vállalásának egy cél adott értelmet: a magyar valóság megváltoztathatóságában rejlő meggyőződése. Ezzel magyarázható — annak ellenére, hogy előtte is ismert volt: ellene még mindig érvényben van az elfogatási parancs — a kommunista párt utasítására 1932 után hazatért. A somoskőújfalusi határállomáson azonban felismerték és letartóztatták. A szegedi Csillag börtönbe került, ahol — akkor úgy érezte sze-