Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

Ezeket az éveket az első világháború nem engedte tovább fejlődni. A frontszolgálatot a súlyos harctéri sebesülés szakította félbe. 1918 elején haza már nem az a Gádor Béla érkezett, aki elment. Testben rokkantán, félkarja bénán maradt. Szellemiségére nagy hatással volt az oroszországi forradalmi helyzet, az ottani események. Radikalizmusa e két forrásból táplálkozott. 2. Gádor Ferenc szerencsésnek mondhatta magát. A vézna, jó tanuló kisfiút a család áldozatokkal és baráti segítséggel taníttatta. Az érettségit a budapesti jogi karon eltöltött évek követték. A fiatal ember továbbra is jó tanuló maradt, de az ismeret bővítette látásmódját, gazdagította „örökölt" szociális érdeklődését. A századforduló utáni években a szociáldemokrata agitáció volt megnyerő számára. Igy nem csodákozhattunk, hogy résztvevője volt a 10-es évek elejétől kibontakozó és erősödő, egyetemisták közötti antimilitarista mozgalomnak. A gyenge fizikuma miatt nem hívták be katonai szolgálatra. Az egyetemi tanulmányok befejezését követően visszatért Salgótarjánba, és — megint csak családi támogatással — ügyvédi irodát nyitott. Munkája mellett arra is keresett alkalmat, hogy mozgalmi tapasztalatait is tovább adja. 1917-től a 55