Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

Az élet tényei A megye munkásmozgalmának jeles személyiségeit bemutató, és ma már alig hozzáférhető kis füzetben ez olvasható róla: „Gólián András 1883 Krivángyetván — 1950 után Csehszlovákia. Ötgyerekes földműves családból származott. Szülei serdülő korában pékinasnak adták. Fiatalon került Prágában, mint segéd, ahol korán megkereste az utat a szervezett munkásmozgalomhoz. A prágai rendőrség, mint baloldali személyt nyilvántartotta, majd baloldali magatartása miatt kitiltotta a városból. így került Bécsbe, ahonnan szintén munkásmozgalmi tevékenysége miatt utasították ki. Rövid ideig Budapesten élt, majd Salgótarjánba jött a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-nél helyezkedett el, mint pék. A szénmedence első világháború előtt munkásmozgalmában rendkívül jelentős szerepet játszott. A Jungmann udvarban ahol a baloldali munkásmozgalom vezetői megbeszéléseiket tartották, együtt dolgozott a mozgalom kiszélesítésén idős Oczel Jánossal, Priska Dezsővel, Kisák Benkő Antallal, Bozó Györggyel. 1919-ben direktóriumi elnök volt, rendkívül sokat tett a szénmedence munkásainak szervezése, a szénmedence védelme terén. A Tanácsköztársaság bukása után a balassagyarmati börtönbe került, majd Budapesten a Markó utcában, továbbá a hajmáskéri, zalaegerszegi internáló táborban összesen 50 hónapot ült. Salgótarjánba történt visszatérte után a bánya nem vette vissza, egy magánpékség alkalmazottjaként dolgozott. A Horthy ellenforradalom időszakában segítette az inernáltakat, a lecsukottak családtagjait. A felszabadulás után visszatért szülőföldjére, Csehszlovákiába, és az ötvenes évek elején ott is halt meg." (Nincs élőbb holtjainknál.) Tények — összefüggések Valamivel több mint húsz nyomtatott sorban tevékenységének lényeges elemeit összefoglalva olvashatjuk. A sorok végére érve talán másnak is elsősorban az életrajzi lyukak keltették fel figyelmét. Elsőként a mikorra, a történelmi eseményeket rendező kérdésre érdemes időt szánnunk. Prága—Bécs—Budapest—Salgótarján. A három nagyváros és a feltörekvő nagyközség viszonyai nyilvánvalóan sok eltérést, de természetszerűen több azonos vonást hordoztak. Elsőként az időhatárokat kellene pontosítanunk. Megközelítő helyességgel állítható, hogy a századfordulótól a tizes évek 32