Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

kezdetéig tartó időszak alatt élt ezeken a helyeken. A pékinasság időszaka az 1890-es évek végéig tarthatott. Párgába már mint felszabadult péksegéd került, azaz nem lehetett fiatalabb mint tizenhét éves, és akkor 1900-at írtak. Továbbá tudjuk azt, hogy 1911-ben nagyobbik fia már Salgótarjánban született, e két tény jól behatárolja a kort. Közös a településekben, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia viszonyai meghatározók voltak a körülmények alakulásában. A századfordulón mindhárom városban — fővárosban — jelentős fejlődésen ment át a munkásmozgalom. Létrejöttek a munkások politikai és gazdasági érdekeit védő önálló szakszervezetek, megalakultak a munkások szervezésében, a politikai nevelőmunkában jelentős szerepet vállaló szociáldemokrata pártok. A monarchia országaiban működő munkáspártokat a marxizmus gondolatainak ápolása mellett, a bernsteini revizionista tanok, a kautzkyánista — opportunizmus nagymértékben a hatása alatt tartotta. Ennek következménye, hogy a politikai küzdelem központi kérdését: a választójogért indított törekvések kizárólagosságát a munkás szervezetek jelentős része magáévá tette, amelyet a hivatalos kormánykörök is jobban toleráltak. Ezek az általános eszmei hatások természetszerűen hatottak mindazokra, akik a munkásmozgalomba kerültek. Nem indokolatlan így az az állításunk: a különböző hatások a mindennapi politikai gyakorlatban is jelen voltak. Ez jelentette a fiatal péksegéd számára az ideológiai iskolát. A következő feltevésünk az, hogy a fiatal emberként Prágába, Bécsbe majd Budapestre érkező Gólián András kiutasításának fő oka a hivatalos politikai vonaltól radikálisabb magatartása lehetett. Ez is egyik magyarázata annak, hogy a századforduló utáni években fellendülő fejlődési szakaszba érkezett Salgótarjánt választotta munka- és lakhelyéül. De — és e vonatkozásban nem túlzás a fővárosok és Salgótarján összemérése — döntésében a munkásmozgalom itteni szervezkedése is inspirálhatta. (A szülőföld közelsége ebben az esetben az előzővel együttesen is hatott.) Hiszen: 1903-ban létrejött a Vas és Fémmunkások Szövetségének szervezete Salgótarjánban, ugyanebben az évben Losoncon megalakult a szociáldemokrata párt helyi csoportja. Noha a szénmedencében ekkor még nem jöttek létre a pártnak további helyi bázisai, mégis jogosnak tűnik a felvetés: a munkások általános helyzete, a politikai viszonyok jellegzetessége, amely az imperializmus sajátosságából következett, elég indok volta megélhetését kereső, és társadalmi kérdések iránt érdeklődést mutató fiatalembernek — aki ebben az időben nősülhetett — a salgótarjáni letelepedésre. 33