Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

mathesisi feladatok megfejtése vezetnek. Negyedszer, hogy a tudományokban pedig addig ne haladjon tovább, míg azoknak első elveit tökéletesen magáévá nem tette." A korabeli iskolai oktatási rendszerek és alapelvekhez viszonyítva korszerűek a leírt alapelvek. Modern világkép, morális megalapozottság, kiegyensúlyozott jellem szükségessége kapcsolódott egységbe a tanulásmódszertani alapelvvel. Ez friss szellemű ismerethez juttatta az ifjút. Az átgondolt elvekhez szigorú gyakorlat is párosult. Az apja az általa képviselt magatartást határozottan igényelte. Ez nemcsak a magánúton szerzett ismeret során, de később, iskolai tanulmányiban is érződött. Ennek hatása is értékelhető abban a jellemzésben, amely szerint „a fiú mindenkor örömmel és jól tanult." Életében jelentős fordulat következett be, amikor a selmeci líceumba vizsgát tett. A „selmeci líceumban —14 éves korában— bölcsészettudományokból oly jeles vizsgálatot adott, minőre az ottani tanárok addig nem emlékeztek." Amikor Selmecbányán vizsgát tett 1820-at írtunk. A napóleoni háborúk vége és a legsötétebb reakció évei ezek. Másrészt az évtized vége felé egyre intenzívebbé váló magyar nemzeti érzések egyik központja volt Selmecbánya. S mert, hogy a liceum a nemzeti érzések felkeltésében kezdeményező, a környéken központi szerepet vitt. Élénken éltek a kuruc hagyományok — ami a Sréter-családról elmondottakat figyelembe véve egyáltalán nem másodlagos szempont — a tanárok által, és különösen a tanulói önképzőkörökben Gvadányi, Vörösmarty, Csokonai alkotásaival ismerkedtek a tanulók. A sikeres liceumi vizsga bizonyította a gyermek nevelésében oly ambiciózus apa igazát. Nem csodálkozhatunk, ha a következő években magasabb szintű iskolában látjuk viszont az ifjú Srétert. Az ismeretekre fogékony fiatalember útja nem is vezethetett másfelé mint a nemzeti érzés, a kulturális élet fejlődő központja, Pest felé. Itt az egyetemen folytatta tovább tanulmányait. „Hol folytatván a philosophia 3-ik évi folyamát, második évben a természeti jogot és egyebeket. Végezvén minden tudományokban a legelső eminensek közi számítatott." A kötelező vizsgákon túl saját érdeklődését is kielégítette. A „kíváncsiság" eredménye, hogy a „.. . a törvényt (ti. az államjogot) ismét magánszorgalommal tanulta, és abból kitűnő vizsgálatot adott." Szorgalmasan gyűjtötte más irányú ismereteit is. Az egyetemen eltöltött évek alatt „megtanult quitározni, festeni, franciául, olaszul. Számos 14