Horváth István: Nemzedékek Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetéből. (Múzeumi Értekező 1. - Salgótarján, 1983)

zenedarabokat költött, s majd minden akkori ismerőseinek vannak ezen zsenge korából nekik ajánlott, zongorára illesztett zeneemlékeik." Figyelemre méltó, sokoldalú tehetsége ezekben az években jelentkezett határozottan. A korabeli Pest viszonyait megismerve sok új „eszméjt" szívott magába itt. Az ismeretektől felvértezve érkezett meg első állomáshelyére: a nógrádi közigazgatásba. Az életút és a politikai tevékenység szakaszai Az eddigi életére az apai vigyázó kézből áradó harmónia volt a jellemző. Majd iskolai sikereinek fényétől körülvéve érkezett vissza Nógrádba. Jó alapokkal rendelkezett ahhoz is, hogy a megszerzett és elsajátított ismeretre — no meg a család sokirányú támogatására — építve ez a sikersorozat ne szakadjon meg, sőt tovább folytatódjék. Az elkövetkezendő évek nem voltak szegények eseményekben, látványos sikerekben sem. Az apai ambíciótól és a saját tenni akarásától fűtött ifjú Sréter elindult a közigazgatási pályán. Joggyakornokként került haza, rövidesen hiteles táblai jegyző lett. „A jeles ítélőmester Szentkirályi oldala mellett" vizsgázott ügyvédi gyakorlatból. Aki kiemelkedő képességeit felmérte, „egykori kitűnőségét jövendölte". A sikeres elindulás után újabb ösztönző ponthoz érkezett. Elkövetkezett a nagy — nyugodtan mondhatjuk — életreszóló esemény: részt vehetett a nógrádi követek kíséretében az 1825. évi országgyűlésen; az új korszakot jelentő országgyűlésen. Ekkor 19 éves. Ezek azok az évek, az ember számára, amikor minden élmény maradandó. A politikai—közéleti pályára készülő ifjú számára a lehető legnagyobb élmény volt az ország legmagasabb politikai fórumán résztvenni. Látni az ország nagyjait, a nádort, az arisztokratákat, —köztük Széchenyit — a híres nemesi politikusokat. Megismerhette a megyei követeknek szóló utasítást: amely minden akkor lényeges ponton a központi — királyi — hatalom korábbi törvénysértései ellen, a nemesi vármegye, a „Rendek" érdekeinek védelmét célozta meg. Mindezek az élmények is arra ösztönözték: a lehető leggyorsabban önálló tevékenységet végezzen az adott körülmények között. 1826-ban kitűnően vizsgázott. Még abban az évben kinevezték tiszteletbeli aljegyzőnek, és ekkor a nagy munkabírásáról megismert ifjú megkapta élete első 15