Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1991/1. szám (Salgótarján)

"SIC FATA TULERUNT” Sztudinka Ferenc

1872) c. munkája jelent meg. (Érdekességképpen jegyzem meg, hogy 1869ben a gácsi posztógyárat a volt zayugróci gyáros, Stricker Ede vette meg). A Losonc és Vidéke decemberi számában A kibontakozás akadálya és a cselekvés. Valamint Losonc város újabb közgazdasági jelentősége címmel jelentetett meg írásokat 35 Sárközi Zoltán emlékező írásában utalt rá, hogy 1910 körül eladta losonci házát és felköltözött a fővárosba. Itt az Országos Iparegyesület keretei között 1910-ben szervezni kezdték az ipartörténeti szakosztályt, melynek munkájában Sztudinka is tevőlegesen vett részt Az Iparegyesület MaÜekovits Sándor elnöklete alatt ülésezett március 23-án, és Gelléri Mór itt jelentette be, hogy Sztudinka Ferenc a Magyar Ipartörténet szerkesztője javaslatot tett az ipartörténeti szakosztály felállítására. Feladatait a következőkben foglalta össze: 1. Ipari retrospektiv kiállításokat és levéltári kutatásokat szervez 2. Felolvasásokat tart 3. Tanulmányokat közzétesz 4. Sorozatos folyóiratokat (Magyar Ipartörténet) ad ki 5. Könyvtárt rendez be 6. Szakmüvek kiadását elősegíti 7. Régi leveleket okmányokat, könyveket és ipari tárgyakat gyűjt 36 Az első vidéki szervezetet - gondoljunk Sztudinka korábbi terveire - nem véletlenül Losoncon szerették volna létrehozni. A szakosztály tervezte a gyártörténeti monográfiák megjelentetésének támogatását Az 1910 decemberében megjelent 4. kötetben Sztudinka a Nógrád vármegye ipari és kereskedelmi története a legújabb időkig című tanulmány első részét tette közzé, az 191 l-es 5. kötetben jelent meg a tanulmány befejező része. Ugyancsak itt jelentek meg a Hazai hangszeripar történeti fejlődése a XVIII. századtól napjainkig és a Százöt év a magyar vaskereskedelem és vasipar történetéből 1805-1910. c. tanulmányai. 37 1911-ben, az 5. kötet 7. számával a folyóirat megszűnt Mindenképpen financiális okokra kell gondolnunk a megszűnéssel kapcsolatban, mert már 1910-ben is Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszternek kellett államsegélyben részesítenie a folyóiratot Beteljesedtek tehát Gelléri Mórnak a hat évvel korábbi, az induló szám elé írt kétkedő sorai, és nem váltak valóra a reménykedő gondolatok, amelyeket Sztudinka írt le: "Részemről megtettem a kezdeményezést és megyek a nyomokon tovább, mely törekvésem bizonyára nem lesz felesleges, ha kezdő eredményképen a Magyar Ipartörténet első kötetét (.. ) közkincsé bocsájtom".