Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1991/1. szám (Salgótarján)

"SIC FATA TULERUNT” Sztudinka Ferenc

Az 1911 -ben megjelent Nógrád vármegye monográfiájában ma is hasznosan lehet for|atni az ipar, kereskedelem, hitelügy, posta, telefon és távírda c. fejezeteket, amelyeknek szintén Sztudinka Ferenc volt a szerzője. Továbbra is publikált a losonci sajtóban, vezércikket írt a Magyar ipartörténetről, A munkásbiztosítási törvény reformjáról, 40 valamint síkraszállt a felvidéki háziipar megteremtéséért. 1 Az Országos Iparegyesület 1911 -ben megalakította az ipartörténeti szakosztályát, melynek elnöke dr. Kornfeld Pál, előadói pedig Gelléri Mór és Sztudinka Ferenc lettek. A szakosztály lapjának a Magyar Ipartörténetet szánták - de mint tudjuk az hamarosan megszűnt. A szerkesztőségbe ekkor még bevonták Kristóf f Sándort,

42 a Losonc és Vidéke c. megyei laptól. 1911. október 15-én Losoncon a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének létrejött a helyi fiókja, melynek elnöke Hertzog Ignác szeszgyáros lett. Sztudinka Ferenc nem vállalt benne tisztséget, pedig visszaköltözött Losoncra, ahol 1915től a városi kórház gondnoki teendőit látta el. 44 Egy cikke ismeretes csak ebből az időből, Újság és háború címmel. 45 Tudjuk azonban, hogy tovább folytatta ipartörténeti kutatásait és 1917. május 2-ára elkészült a Losonci Magyar Bádog és Vasedény- Zománcozógyár Rakottyay György és Társai cég történetének megírásával. A jubiláris gyártörténeti monográfia az 18921917 közötti időszak eseményei tárgyalta. A könyv megírásakor a Vaskereskedő és Vasipari Újság szerkesztői feladatait is ellátta. A losonci gyár saját kiadásában megjelent munkával 1918-ban az ezideig megíratlan zománcozóipar történetírásának az alapjait rakta le Sztudinka Ferenc, akit a gyár főtisztviselői között találhatunk a közölt névsorban. A világháború utáni évekről, a Csehszlovák Köztársasághoz került Losoncon játszott szerepéről ismeretünk hézagos. Ismételten Sárközi Zoltán írásából meríthettünk, hogy felvillanthassuk életének utolsó éveit: a losonci edénygyár 1926-ban megszűnt, Sztudinka ettől kezdve segélyekből tengette életét, s mivel teljesen vagyontalan volt, 1929-ben a losonci szegényház lakójaként élt 1931-ben bekövetkezett haláláig. 46 Sztudinka Ferenc munkássága, személyisége méltatlanul kerülte el a megyei kutatók figyelmét. Akinek napjait a polgári lét anyagi biztonsága, a szakmai megbecsülés talmi fénye sugározta be, öreg korára a számkivetettség keserveit, a nélkülözésekkel teli megalázó helyzetet kellett elviselnie. Elfeledve, nyomorúságos körülmények között hunyt el, jeltelenül. Tevékenységének ismerői bizton állíthatják, hogy munkáival önmagának állított emléket az utókor helyett, s ezen önmaga állította emlék maradandóbb minden megemlékezésnél.