Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1991/1. szám (Salgótarján)

"SIC FATA TULERUNT” Sztudinka Ferenc

Losonc melyet külömben a forgalomban vagy utazás közt, nagyobb fizetéseknél, elég kényelmetlen a zsebben hordani". Érdekes észrevételt is tett: "... egész Oroszországban, mindenütt, bárhová megyünk, a gyors és rohamos fellendülést tapasztalhatjuk - különösen az ipar terén - mi eléggé jellemzi az orosz fajnak ijesztő módon való gyarapodását!" Az üzleti megállapodások nyomán a losonci gyár egészen az első világháborúig állandó szállítója volt az orosz piacnak. Gazdasági gondjairól is az újságból értesülhettünk, ugyanis 1898-ban tartozása fejében a Besztercebányai Takarékpénztár árverést kért ellene. Csupán feltételezhetjük, hogy az általa is jegyzett besztercebányai lap anyagi gondja állhatott az ügy mögött. Ezekben az években több szaklap munkatársa volt és a vidéki ill. a fővárosi lapoknak is rendszeresen dolgozott. 1899. február 25-én Budapesten, az Országos Inaregyesületben A hazai zománcozóipar címmel felolvasásL-előadást tartott. Ez az előadás a Loson és Vidéke c. lapban is megjelent. Egyéni főműve, A gácsi posztógyár története, mely az első világháború előtti történelmi Magyarországon megjelent üzemtörténeti monográfiák közül a legjelentősebbek egyike volt - méltatta Sárközi Zoltán - ezekben az években született, családi vonatkozásoktól is inspirálva. 11 A munka maga az ország legrégebbi posztógyárának a történetét mutatta be. A személyes motivációk