Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1991/1. szám (Salgótarján)

Néprajzi gyűjtőtevékenység a Palóc Múzeumban

tárgy jellegéből fakadóan, esetenként még tovább bővíthetők. Ha van rá lehetőség, igyekszünk helyszíni fényképfelvételekkel is gazdagítani a tárgyak dokumentációját. S bár van, amikor egy tárgy önmagában is hordoz annyi, vagy olyan információt, ami megszerzését indokolja, általánosabb, hogy tárgyak összetartozó csoportjait gyűjtjük be. Pl. egy teljes ruhaegyüttest, műhelyfelszerelést, az ünnepi felvetett ágyhoz szükséges valamennyi textíliát; egy eszköz történeti fejlődésének fázisait reprezentáló tárgysor, avagy egy tárgy lehetséges, kistáji változatait. Tematikusán közelítve: elmondhatjuk, hogy a néprajz valamennyi jelentősebb témaköre alapszinten képviselve van gyűjteményünkben. Legszerényebb talán az ún. ősfoglalkozások anyaga, ami az utóbbi fél évszázadban már alig volt gyűjthető. Kivételt képez ebből a pásztorkodás, amelynek eszközanyagát az 5()-60-as években még sikerült megmenteni, illetve tudományos alapossággal dokumentálni. Ez az állattartás témakör egészére is érvényes. Az előbbiekhez hasonlóan, a földmüvelés tárgyi anyaga is csak csekély táji eltérést mutat az észak-magyarországi régión belül. Az ide tartozó anyag begyűjtése nagyobb részt a 60-as években indokolttá vált leletmentő gyűjtőmunka eredménye. A hagyományos paraszti gazdálkodás teljes felszámolása előre vetítette a falukép, a paraszti lakáskultúra gyökeres átalakítását is. A 60-as 70-es években országos akció folyt az OMF szervezésében. E népi építészeti felmérő munkában a balassagyarmati etnográfusok is intenzíven részt vettek. Az eredmény több ezer fényképfelvétel, jelentős számú ház- és melléképületi alaprajz, a berendezésre is kiterjedő dokumentációs, valamint tárgyi anyag. Ugyanezt a témakört helyezte a gyűjtőmunka előterébe a 60-as években beindult országos, úgymond "skanzen"-program. Csak a szűk értelemben vett bútorok száma gyűjteményünkben meghaladja a 300-at. A fenti program keretében készült el a Palóc Fundus épületeinek, az új kutatási eredményekre alapozott berendezése, létesült 1963-ban Hollókőn, 1971-ben Bánkon enteriőr-jelleggel berendezett tájház. Az utóbbi munka egyben része volt annak a törekvésnek is, amely a hazánkban élő nemzetiségek kulturális emlékeinek megmentését célozza. Megyénkben a szlovák anyaggyűjtésének előzményei az 50-es évekig visszavezethetők, s a munka máig folyamatos. A 70-es évekre elhárultak a politikai hátterű nehézségei a német nemzetiség kutatásának is.