Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1991/1. szám (Salgótarján)

Néprajzi gyűjtőtevékenység a Palóc Múzeumban

Szakmai szempontból országos közelítésben kiemelendő témakör megyénkben a viselet. Elég csak egy hétfői (piaci) napon végigmenni a gyarmati főutcán ahhoz, hogy vidékünk evonatkozású hagyományőrzéséről meggyőződhessünk. Amíg az ország kedvezőbb adottságú, polgárosultabb vidékein az első világháború évei aparasztvisclct megszűnését jelentik, nálunk a kibontakozás, virágzás ideje ez. Viseleti tárgyakat könnyű is volt találni az utóbbi évtizedekben gyű jtőterületünkön. De élő népviseletek esetében a ruhaféléknek még valós piaci értéke van, s így a gyűjtési keretösszeg határt szabott a munka eredményességének. Muzeológusaink az 50-es években is teljes öltözetek megszerzését tekintették célnak. Mégis gyakran be kellett érniük a fényképeken történő rögzítéssel (megjegyzem, fotótárunk viseleti témájú anyaga több ezres nagyságrendű), s szelektív önmérséklettel vásárolhattak csak. A 60-as évektől, a kedvező pénzügyi változások, s az a körülmény, hogy az ekkor végbemenő, nagy kivetkőzési hullám révén mind több népviseleti ruhaféle vált falvainkban fölöslegessé, lehetővé tette a gyűjtőmunka kiszélesítését vertikális és horizontális irányban egyaránt. Az első világháborút túlélt népviselet egyre nagyobb táji változatosságot mutat, s még az egy visel et csoporthoz tar tozó néhány község öltözködésében is vannak eltérések. Erre a magyar anyagon belül vidékünk gyakorlata szolgál talán a legkiérlellebb, legszemléletesebb példákkal. Ezt dokumentálandó, igyekeztünk valamennyi kistáji csoporttól legalább egy- a lokális karaktert legpregnánsabban mutató - nagyünnepi menyecske öltözetet megvásárolni. Ugyancsak az új stílusú viseleteken belül felerősöd ik a ruházat életkor, állapot és alkalom szerinti tagolódása. Ennek szemléltetésére egyes, kiválasztott falvakból minél több öltözetet igyekszünk megszerezni gyűjteményünkbe. Párhuzamosan pedig folyik olyan célú gyűjtés, amely a parasztviselet történeti fejlődését tárja fel, az elérhető legrégibb szórvány emlékektől egészen napjainkig konfekciótermékeket is beolvasztó viseletegyütteséig. Illusztrációként néhány számadat. A női fejviselet változatosságát, amivel országos vonatkozásban kitűnik e vidék, 300 db főkötőnk, 200nál több, különbözőképpen formázható fejkendő reprezentálja. S összességében a viseleti tárgyak száma közel két és fél ezer a gyűjteményben. A közönségérdeklődésnek vitathatatlanul van szerepe abban, hogy általában a népművészet folyamatosan jelen volt a múzeum gyűjtési programjában. Ezt szakmai érvek is erősítik, többek között az, hogy a magyar népművészet időben utolsó, ún. legújabb stílusa is kibontakozott vidékünkön. A más összefüggésben már érintetteken túl, a szőtteseket, hímzéseket emelném ki, amelyek szá-