Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1991/1. szám (Salgótarján)

100 éves a Palóc Múzeum - A Palóc Múzeum történetéből

dulóját ünnepelte, az akkori múzeumtörténeti előadás utolsó soraiban ezt olvashatjuk: "Egy vágy, egy közös akarat azonban újra megfogalmazásra kerülhet. Az 1910-es évek elhamarkodott, kényszerű intézkedése, amely a raktárak építésének törlését, a közponi fűtés bevezetésének elhalasztását eredményezte, napjainkig gondot okoz, a tárgyakat tisztelő, nemzeti kincset féltő munkatársaknak. Bízunk abban, hogy az elkövetkezendő évek teljesítik a vágyakat, és tíz esztendő múlva, amikor az intézmény fennállásának centenáriumát ünnepeljük, örömmel számolhatunk be az álom teljesüléséről." A vágy, az álom nem teljesen valósult meg, hiszen a raktárak nem épültek meg, de a kiállítások, raktárak tárgyainak állagvédelmét biztosító központi fűtés elkészült. Nem titkolhatjuk, hogy ebben kiemelkedő szerep jutott elnökünknek, dr. Horváth István megyei múzeum igazgatónak, aki nem csak a felújítás költségeinek előteremtésében szorgoskodott, hanem bennünket is arra ösztönzött 1988 tavaszán, minél előbb költözzünk ki az épületből, adjuk át az építőknek. A felújító brigádok megjelenése után, néhány héttel olyan rendelet jelent meg, amely csak a megkezdett felújítások folytatását engedélyezte. Ha a buzdítás, a szorgalmazás akkor nem történik meg, ma szerény ünnepségünket meleget alig adó, füstöt bőségesen árasztó olajkályhák körül ülve tarthattuk volna meg. Úgy lett volna szép, úgy lett volna teljes az örökség tisztelete, ha a mai napon megnyithatnánk kiállításainkat a látogatók előtt. Felújított termeink még üresek, de talán lesz annyi erőnk, talán felgyorsulhat anyagi kondíciónk, hogy a kivitelezésre kész forgatókönyveink, ha nem is mostanra, de centenárium évében megvalósuljanak. Zárómondatként Soldos Béla főispán szavait idézném, melyet 1931. november 29-én mondott a múzeum megnyitásán: "/gaz ugyan, hogy eredeti tervünk nagyobb keretekre vonatkozott, de hálásak lehetünk az Úristennek, hogy segedelmével és a jó emberek támogatásával ennyire jutottunk... s ha most momentán az anyagi eszközök elégtelensége miatt haladásunkat lassítani vagyunk kénytelenek, arra törekszünk, hogy a meglévőt megtartsuk, az alap megmaradjon, s az utánunk jövő nemzedék adja Isten, hogy jobb sorsba kerülve, a fejlesztés munkáját tovább folytathassa." dr. Zólyomi J ózsef