Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/2. szám (Salgótarján)
A csontbreccsa
A c § oníbrecc s a Breccsának nevezzük azt az üledékes kőzetet, amely többnyire száxazföldi lepusztulás során keletkezik durva törmelék cementálódásával. A breccsák egyik legérdekesebb változata, amikor a kőzetszemcséket részben, olykor egészben gerinces állatok csontjai helyettesítik. Csontbreccsa Esztramos 7. lelőhely /Júliusban a "Hónap Műtárgyaként volt látható a Nógrádi Történeti Múzeumban./ A természetben a csontok nagy tömegben való felhalmozódása és konzerválódása nem gyakori jelenség. Többnyire mészkőhegységek barlangjaiban, hasadékaiban, vagy édesvizi mészkő üregeiben játszódik le. Az üregek, hasadékok ragadozó állatok tanyájául szolgáltak, esetleg természetes csapdaként működtek. Ma ez a legvalószínűbb magyará-