Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/2. szám (Salgótarján)

A csontbreccsa

zata az állatmaradványok felhalmozódásának. A karbonátos kőzetek a konzerválódás szempontjából is a legideálisabb körülményeket biztosítják, mivel ebben a közegben a talajvizek nem oldják a csontok mészanyagát. É-Magyarországon többnyire mészkőbányák művelése során szokták feltárni azokat az üregeket, melyeket csontokban gazdag anyagok töltenek ki. Sajnos a bányamüvelés sokszor meg is semmisíti ezeket a lelőhelyeket, melyek páratlan lehetőséget nyújtanak a kihalt gerinces állatok tanulmányozására. Ez történt a tornaszentandrási Esztramos-hegy lelőhelyeivel is 1969 és 1975 között. A bányászat közben így is páratlan leletegyütteseket sikerült "menteni" a Természettudományi Múzeum munkatársainak. Magyarország legrégebben tanulmányozott csontfelhalmozódásai a Villány-hegységben találhatók, melyeket először 1864-ben Petényi Salamon János irt le. Mind a mai napig szolgáltatnak értékes és gazdag faunákat. Itt némely lelőhelyen akár 2-3 kg anyag átmosása is eredményezhet loo-nál több apró fogacskát, melyek egykor élt rágcsálóés rovarevő állatok maradványai. A csontbreccsák többnyire a földtörténet utolsó 4 millió évének állatmaradványait tartalmazzák. Az ennél idősebb anyagok igen ritkák. Magyarországon a legidősebb leletegyüttes oligocén korú - mintegy 25-3o millió éves. A Fejér-megyei Bodajk mellett gyűjtötték. A románai Bihar-hegység egyik bauxit-bányájából kréta korú /kb. loo millió éves/ csontbreccsa is előkerült, amely nem emlősök, hanem dinosaurusok és madarak maradványait tartalmazta. A leletek egy része a nagyváradi múzeum kiállításán is látható. dr.Hir János