Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/2. szám (Salgótarján)

Salgótarján címereinek változása

saját lobogójának használatát is megszüntették 1949-ben. A külön lobogók is a feudális világra emlékeztették a törvények megfogalmazóit, sőt ugy vélték, hogy sok esetben a régi uralkodó osztály egyes családjainak színeit foglalják magukban. A Magyar Népköztársaság zászlajával ezeknek a különböző lobogóknak a használatát kivánták helyettesíteni a helyi rendezvényeken is. A törvény azonban a régi lobogók múzeumban történő elhelyezéséről gondoskodott. Salgótarjánban ez azért nem következhetett be, mert 1949-ben a városnak - feltehetően már 1945től meglévő 2 db fekete-piros saját lobogóját "mivel régészeti értékük nincs" véglegesen kivonták a forgalomból és nem tartották megőrzésre érdemesnek. A város régi fekete-fehér színe fekete-pirosra történt átváltozása után véglegesen 1949-ben szűnt meg. 5. ábra 6. ábra Salgótarján 1967. szeptember 18-án a városi VB elé terjesztette uj cimertervét, amelynek használatáról így rendelkeztek: A város címere klasszikus, hegyben végződő pajzs forma. Férne az arany, színei a piros és fekete. A címert egy vízszintes, fekete hullámvonal két részre oszt ja. A pajzstalp színe fekete, a pajzsfő piros színű. A pajzstalp közé pén arany bányász jelvény áll, ettől jobbra és balra hegy alakú elhelyezkedésben arany fák vannak. A pajzsfő közepén aranykeretben fekete téglahalom van. A téglahalomból arany fogaskerék emelkedik ki. /7. ábra/ 1975-ben egy országos kiadvány így értelmezte a szimbólumokat: a város címerében a vörös és fekete alapszín a munkásváros jelleget, a bánya-