Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/2. szám (Salgótarján)

Salgótarján címereinek változása

szatot kívánja kifejezni. Arany rajzolatú motívumai a, jellegzetes bányász szerszámok ábrázolásán túl a városépítést, az ipar fejlődését jelképezik, utalva a város földrajzi fekvésére is. A sajátos uj heraldikai stílus feloldhatatlan problémát okozott a clmertervezéskor és a város régi motívumainak felhasználása, bővítése helyett ujat próbáltak alkotni. A modern, stilizált reklámgrafika pajzsra helyezése nem volt tekintettel a heraldikai szabályokra, a clmerhasználó város tradícióira, a korábbi pecsétek, címerek megőrzött jelképeire. Túlburjánzott rajta a korra jellemző ideológizálás. Majd ezt követően 1974-ben rendelettel határozták meg városunk zászlaját /lobogóját/. Ennek alapján az elfogadott zászló 1x2 méter méretű, arannyal átszőtt bíborvörös színű, fekvő téglalap közepén a város címere. A címer alatt köralakban Salgótarján felirat látható fekete betűkkel. 7. ábra A elmerek fénykora ugyan a virágzó középkorra, az élő heraldika idejére esett, amikor azokat ruhákon, pajzsokon, zászlókon csatában viselték az arra érdemesek. A nyolcvanas évek identitás tudatának erősödésével szerte az ország ban megélénkült a elmerek utáni érdeklődés. Nem a családi cimerkeresés ős-kutatás hívta életre, hanem annak a vágya, hogy ismét jelentős szerephez jusson a nemzethez ill. a szűkebb lakóhelyhez való kötődés

. Olyan szimbólum jut ismét méltó szerephez napjainkban, amely történeti ségénél fogva jelrendszerek hordozójaként alkalmas egy adott kor szel-