Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/2. szám (Salgótarján)

Salgótarján címereinek változása

nü zászlókkal szemben üde színfolt volt a salgótarjáni fekete-fehér hét sávos lobogó is. Ennek a clmertervnek az előzményéről most már többet tudunk. Dr.Széli Sándor tb. főszolgabíró es neraldikai szakíró vette fel a kapcsolatot a polgármesterrel ezekben az ügyekben. A város vezetője által adott válasz azért érdekes, mert 1941. január 21-én közlik, hogy Salgótarjánnak nincs címere, de színei a fehér és fekete a zászlórudra merőlegesen elhelyezve. Ebből arra lehet következtetni, hogy lobogója volt ugyan a városnak, de amikor 19o6-ban a megye helyneveit véglegesen megállapították Salgótarján címer nélküli bélyegzőt szerzett be az Országos Községi Törzskönyvbizottság útján, így nem bírálták el címerviselésének jogosságát, sőt címerrajz sem készült ekkor a törzskönyv számára. A dokumentumok alapján bizonyosra vehető, hogy Széli Sándor tervezte meg az 1941-es kiadású könyvében szereplő ùn. sasmadaras címerét a városnak, sőt Salgótarján polgármesteri díszzászlaját valamint uj lobogóját is. Ezt a tervet küldték fel 1941. március 8-án a belügyminiszternek azzal, hogy újabb, heraldikai követelményeknek megfelelő elmer használatát kapjanak. Az OKT 1942. május 11-én keltezett levele szerint a belügyminiszter azonban nem állapított meg a város számára új címert, ezért azt használni nem lehet. Ezek után a város vezetősége 1942. augusztus 28-án kérte az 177o óta használt címernek rajzban való megállapítását, amit az Országos Községi Törzskönyvbizottság felkérésére az Országos Levéltár szakvéleményezett. Ennek alapján a pecséthasználatban követett gyakorlatot figyelembevéve, a város címerének a következő alakban történő megállapítását javasolták: álló csücsköstalpú pajzs, kék mezejében zöld pázsitból kinövő három búzakalász, tőlük jobbra csoroszlya, balra pedig ekeves lebeg. Az ajánlott címer anakronisztikus volta miatt nem felelhetett meg a kívánalmaknak, nem jelképezhette a tekintélyes ipari várossá nőtt települést. /6.á. / A nemesi címek, címerek eltörlése után a városi címernek is feudális tudatartamat tulajdonító felfogás tiltotta be 1949-ben a vármegyék és városok régi címerének használatát. Ugy gondolták, hogy ezeknek a jelvényeknek a rajzai sok esetben a régi feudális rendszert tükrözték viszsza és így használatuk az új államhatalom jellegével nem egyeztethető össze. A pecséteket, jelvényeket haladéktalanul kivonták a forgalomból de megőrzésükről gondoskodni szándékoztak, /ilyen irányú levelek mentek szét az ország minden városába/ Hamarosan a városok, községek, megyék