Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/2. szám (Salgótarján)

Salgótarján címereinek változása

dolgozó meztelen karú munkás és körülötte a mezőgazdasági szerszámok, amely a Rima nagy telepét jelképezi." Szabó Zoltán az 1933-ban megjelent Cifra nyomorúság cimú szociográfiájában a városi rangot 1922-ben kapott településről így írt: "Modern városházat épített magának s a homlokára odaillesztették az új város címerét. E címer méltón a századhoz, mely az új városnak életet adott, három füstölgő kéményt ábrázol. A bal felső sarokban a két bányászkalapács a jobbsarokban villám, éopen becsapni készül a három kéménybe. A pajzsot nem kardok vagy állatbőrök vagy sisakok fogják közre, ha nem két fél fogaskerék. Jelezvén ezzel, hogy a város már munkálkodásra épült, nem pedig pallossal való uralkodásra. A kémények alighanem a há rom gyárüzemet jelképezik: a két kalapács a Salgótarjáni Kőszénbányát. Mindezek nem jogtalanul kerültek a városháza homlokzatára. Hogy Salgó tarján város, annak ők az okai. Hogy ilyen város, annak úgyszintén." /4. ábra/ A következő városcímer egy 1941-ben megjelent heraldikai munkából ismeretes. Ez álló csücsköstalpú pajzson kékkel és ezüsttel hétszer balharánt osztott pajzsban fekete sast ábrázol. Felette háromlombos /leveles/ sisakkorona és nem rangkorona látható. /5. ábra/ Az egyszi-