Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1990/2. szám (Salgótarján)

Mikszáth tanítómestere - Fábry János kéziratáról

tanítványai számára állította össze, valószínűbb, hogy saját magának foglalta össze azt az ismeretanyagot, amelyet tanítványai számára közvetíteni akart. Oktatási-, pedagógiatörténeti jelentőségén tul elsősorban abból a szempontból érdekes ez az anyag, hogy milyen ismeretekkel milyen szellemiségben nevelte tanítványait, közöttük a rimaszombati gimnáziumban Mikszáth Kálmánt. Talán érthető, hogy a terjedelmes kéziratanyagból - éppen Mikszáth Kálmán személye miatt - elsősorban a humán jellegű tantárgyak keltik fel az érdeklődő irodalomkutató figyelmét, s reméljük az olvasók érdeklődését. Ilyen a kézirat magyar irodalomtörténet fejezete, melyben az első nyelvemlékektDl kezdve a magyar tudós társaság megalakításáig követte végig irodalmunk folyamatát, a szűkebb értelemben vett szépirodalom mellett nem feledkezve el és számbavéve folyóiratainkat, bölcsészeti, neveléstani, történeti politikai, matematikai irodalmunkat is. Szervesen kapcsolható ehhez a kézirat legelső része: a költészettan. A költészettanban Fábry János az elméleti ismereteket példák sokaságával: a görög római klasszikusok és főként magyar költők alkotásainak bőséges idézésével tette érthetővé, szemléletessé. A költészettant hasznos tudománynak tekintette, melynek végsősoron célja az, hogy verselni tudó, alkotó embert neveljen; vagy ahogy ezt Fábry megfogalmazta: "A költészettan azon tudomány, mely a költészség szabályait, szerkezeti módját, elveit és különféleségeit tanítja megismerni. Haszna és szükségessége a költészettannak kétféle: mert alkalmassá tesz bennünket arra, hogy A./ értelmes olvasók, aztán B./ egykor gyakorló költők legyünk." Hasonló szemléletben oktathatta a történettant is. Már-már költői erejű, máig érvényesnek ható sorai a történettudomány lényegét, emberi szerepét világítják meg: "Mi a történettan hasznát illeti : hatályos behatása van az ész és a szív képzésére. Mindenik érdekében fokszik embernem ismerése, annak szellemi életének érzése, céljának mely felé törekszik fejtése. Ugy de hol tűnik fel inkább emberiség valódi alkatában, sajátlagos életében, mint történettanban?, abból lehet megismerni történetalakzatok s tarka vegyületek között az állandó s örök ember természetet... De hanem ily magas szempontból nézzük is a történettant, úgy is termékeny szülője a sok ismeretnek... Történettanban jaj 'an nem olvashat könyveket, újságlapokat értelemmel és haszonnal; jelenkor reá nézve talány,